Ismét szembesített az ige a szívem csalárdságával:  

"Egyszer így szólt Saul Dávidhoz: Nézd, neked adom feleségül idősebb lányomat, 

 Mérabot, csak légy az én vitézem, és harcold az ÚR harcait! Mert így gondolkozott 

 Saul: ne én pusztítsam el, hanem a filiszteusok." (1 Sámuel 18:17)  

Időnként magamban is felismerek hasonló kettősséget. Miközben imádságban Isten 

szentséges jelenlétében hordozok embereket, felidéződnek sérelmek, mulasztások, 

egyebek, és indulataim oly könnyen elvinnének hasonló irányba mint Sault. Ébernek 

kell lennem, hogy ezeknek ne adjak teret. Segítségemre van ebben a Szent Szellem is, 

aki, ha őszintén akarom, visszatereli indulataim a megbocsátás és az irgalom medrébe.