Rozálka3 Creative Commons License 2018.05.10 0 0 262

                Istentől származnak. Egy más alkalommal pedig azt mondta, hogy az évi jövedelem zavarokkal jár; továbbá más egyebet is említett a teljes szegénység javára, s biztosított arról, hogy aki Őneki híven szolgál, annak mindig meg lesz mindene, ami szükséges a megélhetéshez. Megjegyzendő, hogy ami engem illet, én nem is aggódtam soha sem amiatt, hogy szükséget szenvedhetnénk.

 

                 Az Úr a Praesentatus[1] véleményét is megváltoztatta, értem azét a domonkosrendi szerzetesét, aki azt írta nekem, hogy ne alapítsak évi járadék nélkül. Ez a hallomás, és ezek az ilyen kiváló egyénektől származó tanácsok teljesen megnyugtattak engem, s úgy éreztem, hogy a világnak minden kincse az enyém lett abban a pillanatban, amikor elhatároztam, hogy ezentúl alamizsnából élek.

 

                  Ekkortájt vonta vissza a tartományi főnök[2] azt a parancsát, amely engem ottmaradásra kötelezett, s megengedte, hogy ha el akarok menni, akkor mehetek, de ha maradni óhajtok, még maradhatok egy ideig. Ezen időben kellett megejteni a választást is az én zárdámban, s arról értesítettek, hogy sokan óhajtanak engem főnöknőnek. Ennek már csupán a gondolata is olyan gyötrelem volt reám nézve, hogy inkább elszenvedtem volna helyette az Úristenért akármilyen vértanúságot. Semmiképpen sem tudtam volna magamat rászánni erre az áldozatra. Mert eltekintve attól, hogy oly nagyszámú testületnek[3] kormányzása igen nehéz dolog, ez az állás még sok más egyéb kellemetlenséggel jár; de meg azután nekem sohasem kellettek az elöljárói állások, s mindig visszautasítottam őket mert veszedelmesnek tartottam lelkiismereti szempontból. Azért is igen hálás voltam az Úristennek, hogy nem voltam otthon, s írtam barátnőimnek, hogy ne szavazzanak rám.

 

                    Mialatt én nagyban örültem annak, hogy távol vagyok attól a zűrzavartól, egyszer csak azt mondja nekem az Úr, hogy mindenesetre menjek haza, tekintve ugyanis, hogy én vágyódom a keresztek után, egy kitűnő kereszt készül számomra otthon; ne vessem el magamtól, hanem menjek bátran elébe: Ő majd megsegít. Egy szóval, hogy induljak azonnal. Én nagyon neki búsultam magamat, s mást se tettem, mint sírtam. Azt hittem ugyanis, az lesz a keresztem, hogy megválasztanak főnöknőnek; mert, mint mondom, sehogy sem tudtam elhitetni magammal, hogy az nem járna reám lelki kárral, s egyáltalában lehetetlen dolognak tartottam. Elmondtam a dolgot gyóntatómnak,[4] s ő meghagyta nekem, igyekezzem azonnal elszabadulni, mert világos dolog, hogy jobb, ha hazamegyek. Mivel azonban nagy volt a hőség, s elég volt a választásra hazaérnem, nehogy megártson az út, megengedte, hogy néhány napra elhalaszthatom az indulást. Az Úr azonban másképpen intézkedett, s meg kellett tenni az ő akaratát. Ugyanis nagy lelki nyugtalanság vett rajtam erőt; képtelen voltam elmélkedni; úgy éreztem, hogy engedetlen vagyok az Úr parancsával szemben; s hogy csupán azért, mert itt tetszésem szerint és kényelemben tölthetem napjaimat, ki akarok térni a szenvedés elől. Szememre vetettem magamnak, hogy csak szavakkal szolgálok az Úristennek; mert ha egyszer tudom, hogy jobb ott lennem, akkor miért nem indulok?! Mit számít az, hogy esetleg belehalok?! Ráadásul mindehhez a lelkem teljesen el volt szorulva, s az Úr elvette minden örömömet, amelyet a belső imában szoktam találni. Végre is lelki gyötrelmem annyira fokozódott, hogy könyörögtem annak az úriasszonynak, engedjen haza. Gyóntatóm ugyanis, látván lelki állapotomat, már előbb azt mondta, hogy menjek; amiben őt is az Úristen ösztökélte, éppúgy, mint engem.

 

                 Az az úriasszony nagyon a lelkére vette, hogy el akarom hagyni, ami nekem természetesen újabb fájdalmat okozott. Ugyanis nagyon sok fáradságába került, amíg engem

 

-----------------------------------------------------

 

[1]  A Domonkos-rendben használt cím; másutt licentiatus.

 

[2]  Salazár Angelus atya.

 

[3]  A Megtestesülés-zárdában a nővérek száma valami 180 volt.

 

[4]  Gyóntatója akkor a tolédói jezsuiták főnöke, Domenech Péter atya volt.

Előzmény: Rozálka3 (261)