Tapasztalatból ismerem, milyen rombolásokat képesek végezni az ember lelkében az indulatok. 

Ha gyökeret tudnak ereszteni akkor növekednek és átveszik az uralmat az ember élete felett. 

Sok fajtája van, de mechanizmusa mindegyikre jellemző. Kárt okoz és fertőz. Táptalajjá akkor 

válik számukra a szív, ha az Isten kegyelmétől elhajlik. Hasznos tanács a Zsidó 12:15 verse: 

 

"Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere  

 felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön." 

Ellenszere a kegyelemben való megállás és a szelíd szív. Erről a Példabeszédek 14:30 verse ír:  

 

"A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat."

 A szelídséget pedig drága Uramtól tanulhatom a Máté 11:29 versének útmutatását követve: 

 

"Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos

 szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek."  

 

Foglalkoztam lovakkal és tudom, a feltétele annak, hogy hasznosak és taníthatók legyenek, az 

az igába fogás. Amikor pedig megismeri az állat annak hatékonyságát, már nem rugódozik ellene, 

hanem készségesen hajtja fejét a hámba.