Hola Todos!
sajnos a várva-várt utazásunknak vége, így én is jelentkezem egy hosszabb lélegzetvételű, élménybeszámolóval.
Előre is elnézést kérek azoktól, akik nem szeretik a terjengősebb beszámolókat...de remélem, azok számára szolgálni fog néhány hasnos infóval, akik utazá előtt állnak.
Képeket nem nagyon engedett feltölteni, így arra vonatkozóan várom a tippeket, mert képméret-csökkentésben nem vagyok otthon...
Olvassátok, szeretettel:
04.20. PÉNTEK:
05:40-re jött elénk transzfer, (SkyFly travel) mellyel 8:00-ra már ki is értünk a bécsi repülőtérre. Maximálisan elégedettek voltunk velük, bátran ajánlom őket.Itt bőven volt még idő, mert a lufi 10:40-es müncheni járatára csak 09:40-től lehetett becsekkolni, így a bőröndjeink lefóliáztatása után, reggeli után néztünk, illetve a Billa reisen standjánál elkértem a névre szóló névkártyákat is, a bőröndökre.
11:40 körül érkeztünk meg Münchenbe, ahol a 15:30-as MUC-CUN Condor járat indulásáig bőven volt időnk. Kellett is az idő, mert a t2-ből t1 terminálra átjutás, közel egy órát vett igénybe. (kis helyi busszal mentünk át + elég sokat kellett gyalogolni+ security- ill.passport check is volt újból.
Itt én már eléggé éhes voltam, mert reggelire csak egy zero coke-ot tudtam inni, így ettem egy müzli szeletet és beültünk kávézni, itt a mobilt is fel tudtam tölteni a hosszú útra, ill. körbesétáltunk a tranzitban, olvastunk. Sajnos a 15:30-as indulás, gép előkészítési munkák miatt csúszott, így végül 16:45 körül szálltunk fel, de végül a közel 2 órás késé ellenére, egy órát behoztunk és helyi idő szerint 20:55-kor landoltunk Cancunban.
Most repültem először a Condorral. Szerviz rendben, kétszer kaptunk enni, elsőt kb. felszállás után 1,5 órával és még egy vacsit, leszállás előtt 2 órával. Közben viszont többször kaptunk inni és egy fél literes ásvnyvíz is volt bekészítve mindenkinek.Vicces volt, mert a – 7 órás időeltolódás miatt, szinte végig világosban repültünk, így sajni nem sokat aludtam, bár a kényelmetlen ülések miatt, amúgy sem tudtam volna, elég zsúfoltan vannak a székek az economyn. Legközelebb, tuti premium economyra vagy a 22. sorba foglalok, m ott emergency exit miatt sokkal nagyobb a lábtér. Teljesen sima utunk volt, szinte csak a mexikói öböl felett volt egy kisebb turbulencia. Ami fontos, hogy bár készültem pulcsival és sállal és meleg zoknival + 2 takarót is kértem, de úgy nyomatták a klímát, hogy még így is majd’ megfagytam és nem csak én, a mögöttünk ülők, úgy bebugyolálták magukat, mint a múmiák…no comment. ezt csak azért írom le, mert én nem vagyok fázós típus, sőt… de ez még nekem is sok volt.
A leszállás után kaptunk egy lapot, a beléptetéshez, amin pár adatot kellett megadni, tényleg csak alap adatokat. Egyik felét elvették a migrációs pultnál, a másikat meg kellett őrizni a visszaútra. (25 usd, elvesztés esetén) A késői időpont ellenére, elég sok pulton dolgoztak így gyorsan haladtunk és a bőründök megszerzése után, vámon áthaladva 22:00-kor már a transzferben ültünk, és kb. 23:00-kor meg is érkeztünk Playa del Carmen-be, a Viva Wyndham Maya hotel-be.
A check-in közben, kaptunk welcome drink-et és kb. 23:30-kor foglaltuk el a szobákat. ( sajnos, nem sikerült a tengerre nézőt elintézni, de ezt utólag nem bántuk meg, mert a tengerre néző részen, nagyon volt az esti nyüzsi) Ezután tusolás és kipakoltunk, hogy ne maradjon ez sem másnapra és kb. hajnal 2 felé aludtunk el. Mivel otthon már reggel 9 volt és hajnal 4-kor keltünk, így nem kellett altató.:)
04.21.SZOMBAT
Első napunkra, lazább programot szerveztünk. A jetlag miatt már negyed 6-kor kipattant a szemünk, így kihasználva ezt, lementünk a partra, napfelkeltét nézni és fotózni. Fantasztikus volt, a hajnali parton figyelni az óceán morajlását és magunkba szívni az óceáni, sós levegőt….Ezután, sétáltunk kicsit a parton és felfedeztük a hotelt, mely felülmúlta minden várakozásunkat. A hotel bejáratánál közvetlenül a lobbytól balra, ill. recepció felett helyezkedik el a karibi hangulatot árasztó főétterem. Ezen kívül egyébként még 3 tematikus étterme van a szállodánk, melyekbe időpontot lehet foglalni. (Don Diego mexikói és Miramare-mediterrán éttermek, a harmadikra nem emlékszem)
A lobbytól jobbra van egy koktélbár és a nagyobb utazási irodák, kihelyezett képviselőinek irodái. A lobbyn áthaladva egy hangulatos, „kiülős” helységbe jutunk. Innen indulnak a kétszintes apartmanépüetek U alakban egészen a strandig, dzsungelszerűen körbevéve pálmafákkal és trópusi növényekkel egy mesterségesen kialakított minioázis érzetét keltve. A kiskertben békésen mászkálnak aguticsaládok, ami egy helyi rágcsálóféle, talán a tengerimalachoz tudnám leginkább hasonlítani, ill. gyakran láttunk különböző iguánaféléket és mosómedvéhez hasonló állatkát is. Szerencsére egyébhüllőfélével és rovarral sem találkoztunk, legnagyobb örömünkre.
AZ U alakú épületegyüttes közrefogta területen, többek között megtalálható egy artistapálya, egy mexikói stílusú trópusi kert melynek közepén a Don Diego tematikus étterem helyezkedik el. A parthoz közeledve ezt követi a snack és koktélbár melynek egyik része a medencébe lóg, ill. az animátorok bázisa és a törölközős stand. Ezen túl már csak a nyugágyak és a part következik. Nagyon jól lett kialakítva az egész, mert a nyugágyak 75 %-a, a pálmafák hűs árnyékában van, de aki egész nap süttetné magát, az is bőven talál magának lehetőséget. Becsekkolásnál kaptunk fejenként egy törölközőkértyát, mellyel reggel 7-től tudtunk törcsik kikérni a parton és nyugágyat foglalni. Azonban sokszor már a napfelkeltekor (6:20) voltak foglalt napágyak, mint pár nap után kiderült, azért, mert sokan nem adták le nap végén a törcsijüket, hogy mielőbb foglalhassanak maguknak helyet.
Utána vérre menő csatákat folytattak a helyekért, mert voltak, akik arrébb tették a lefoglalt helyekről a törölközőket…:P ezt már csak azért sem értem, mert BŐVEN volt hely mindenki számára… Tiszta óvoda volt, csak felnőtt emberekkel, inkább nem kommentálnám.
Ettől eltekintve, igen kulturált vendégekkel nyaralhattunk együtt: nem volt sehol tolakodás. A vendégek legnagyobb része németekből, olaszokból állt, illetve elvétve hallottam francia és angol beszélgetést is és néhány szláv hangot is. Magyarokkal nem találkoztunk. Egyedül Tulumban hallottam magyar szót.
A hotel strandja számomra,az egyik legszebb volt, még mexikói viszonylatban is. Voltak napok, amikor több tengeri-füvet sodort ki a víz, de eltakarították hajnalban, ill. volt, hogy szelesebb időben elszínezte a vizet a partközeli részen sajnos, de az összképet nem rontotta számunkra. 5-6 km-es sétát követően, a partmentén is el lehet érni PDC belvárosát.
A sétánkat követően, az étterem felé vettük az irányt, ahol bőséges étel- és italválasztékkal vártak minket. Lehetetlen mindent végigkóstolni… A többféle édes-sós péksütitől kezdve, a tojásrántottán át, a friss zöldség-gyümölcs választékig, volt mindenből és soronként külön emberke figyelte, hogy melyikből fogy a legjobban, és amikor már negyedéig volt egy tál, cserélték telire vagy feltöltötték.
Ami nekem külön öröm volt, hogy egy soron kizárólag egészséges, alakbarát ételekből tudtam választani, a nap bármely étkezésénél és mindig volt min. 8 féle frissen facsart gyümilé és turmix, jégágyon hűtve.
A pincérek úgy körbeugráltak, hogy néha szinte kellemetlen volt. Ahogy leültünk, kérdezték, hogy mit hozhatnak inni és ha félig volt a pohár töltötték után és még le sem nyeltem az utolsó falatot, már vették el a tányért előlünk.:)
Reggeli után besétáltunk a Playacar-on keresztül PDC citybe, átvenni a bérelt autónkat és pénzt váltani ill. telcel prepaid kártyát beszerezni.
Ez kb. 6 km-es út, de megéri gyalog megtenni, mert igazi hangulatos útvonal a hotelzónában. Nekem kicsit amerikai hangulatot árasztott: olyan volt mintha a Lila akác közben lennék. (ha vki nem ismerné, a Született feleségek játszódik itt:-) Kicsit turista gettó és művi apum szerint, de nekem bejött.
A kocsi átvétel rendben zajlott. Több helyen béreltünk már autót, de ami itt más, hogy itt külön felhívták a figyelmet, hogy az autót makulátlan tisztasággal adjuk vissza, mert különben tisztítási díjat vonnak le, azonban összeget nem tudtak mondani. ( végül ebből nem volt gond a visszavételnél, de megfigyeltem, hogy a helyiek is állandóan tisztogatják az autóikat. Félreértés ne essék, én sem vagyok igénytelen ezügyben, de itt mintha kicsit túl lenne lihegve a téma.
A pénzváltást a korábbi tanácsokra hallgatva, a városközpontból kifelé haladva intéztük. (17,30-ért, de a Quinta avenidához közeledve már 20-22-ért váltották a dollárt pesora.)
Közben több boltból is olyan jó zenék szűrődtek ki,hogy 5 percenként megálltam shazam-ozni. Ennek eredményeképpen 2-3 cd-nyi anyag gyűlt össze olyan helyi zenékből, amiről itthon még csak nem is hallottam
3 Telcel boltban is jártunk, mire végre találtunk olyan, akinél volt prepaid card. 2 GB kb. 200 peso, de végül nem vettem, mert kiderült h csak közösségi média igénybevételére jogosít és erre meg jó a hotelben található WIFI, ami tökéletesen működött a lobbyban és a parton is. GPS miatt lett volna jó a net, de letöltöttem offline GPS progit így ezzel sem volt gond végül.
Ezután betértünk a Playamart nevű boltba, de sajnos nem volt Authan-juk, szúnyog ellen, de volt rengeteg alternatíva. Itt viszonylag olcsón beszerezhetőek szuvenírek is.
Utunk végén megálltunk a Parque de los Fundadores-nél kicsit pihizni és tökéletes kilátás nyílt a Cozumelre induló speedboatokra is. Vettünk kókuszvízet is, ami remek hűsítő volt, mert dél felé már eléggé ki voltunk tikkadva.
Turista infó bodét ugyan találtunk, de térképet nem, de még pénzért sem. megállapítottuk, hogy mivel a legtöbb helyen még egy sima útbaigazításért is nyújtják a markukat, így nem érdekük térképet eladni.
Ezután visszasétáltunk a hotelba, ez részemről hibánk bizonyult, mert egy vékonyabb talpú szandálban indultam el, amitől enyhén vízhólyagos lett a talpam egy része, de szerencsére vittem aloe gélt, ami hamar helyre hozta.
A hotelben azonnal beültünk a koktélbárba lehűteni magunkat és olyan szomjas voltam, hogy 10 perc alatt lecsúszott 3 mojitó…//// Enyhén a fejembe szállt és visszaütött a kevés alvás így a napágyban pihiztem pár órát. Hiába próbáltak az animátorok strandröplabdára, zumbára ill. aqua fitnesz-re invitálni, kedvesen elhajtottam őket.
A nap további része az akklimatizálódásról szólt és mivel 25.-én volt Apu szülinapja, előre leszerveztem neki kis meglepit a recósokkal.:)
04.22.VASÁRNAP- HOLBOX
A jetlag miatt ismét sikerült elcsípnünk a napfelkeltét és egy laza kapucsínót szürcsölgetve a parton, próbáltunk magunkhoz térni.
Reggelit követően, kb. 9:00-kor indultunk Holboxra. 11:00-re értünk Chiquila kikötőjébe, és parkolás után elértük az éppen induló speedboat-ot amivel laza 20 perc alatt értünk át a szigetre. Érkezés után elkészültek a kötelező képeink a Holbox felirat előtt. (ez egyébként különösen tetszett Mexikóban, hogy minden fő helyszínen ki van téve egy helyiségnév színes felirata. )Rövid séta után golfautót béreltünk és keresztül-kasul bejártuk vele a hangulatos kis sziget utcácskáit, ill. kerestünk egy nyugisabb partszakaszt, ahol letáboroztunk. Ezután lehűtöttük magunkat, az elmaradhatatlan coco de agua-val, de megállapítottuk, hogy a 100 peso ellenére elég mini kókuszokat kaptunk.:(
Ez volt az egyik legszebb strand, amit életemben láttam és még elkerülte az isla Mujeres-en később tapasztalt tömegturizmus-jelleg.
Igazi érintetlen, paradicsomi környezet és kevés turista: számomra maga a tökély. Tengerifű alig akadt, hófehér homok és 100 árnyalatű, kristálytiszta óceánban viszont nem volt hiány. Strandolás mellett készült pár kép az ikonikus Holbox feliratú cölöpökre fellógatott függőágyakban is. Úgy éreztem, hogy napokig ellenék ebben fekve és csak hallgatnám az óceán morajlását.
Teljes relaxáló program. Hamarosan megérkezett egy golfautónyi 50-60-as éveikben járó, helyiekből álló női csoport, akik max hangerőre állítva üvöltették a helyi muzsikát és énekeltek-táncoltak a parton. Én is szeretnék itt nyugdíjas lenniJ
Legnagyobb sajnálatomra a Carolinda bár előtti kis vízi hintát nem találtam meg és igazi, jellegzetes holbox-i hűtőmágnest sem tudtam beszerezni. Sebaj, visszajövök még, mert a cetcápákkal mindenképpen szeretnék merülni egyet.
16:00-os komppal mentünk vissza Chiquilába és 2,5 óra múlva értünk vissza a hotelbe.
04.23. hétfő -CHICHEN ITZÁ, VALLADOLID, EK BALAM
Reggelit kihagyva, 05:30-kor indultunk, mert a tömeg előtt szerettük volna megnézni a chichen-i maja romegyüttest. Olyannyira sikerült, hogy 08:00-kor, a 8. autó voltunk a parkolóban és még a láthatáron sem volt turistabuszJ Szerencsére, még az árusok is akkor kezdtek beszivárogni, amit kifelé menet tudtam igazán értékelni, mert akkor már 2 lépést sem tudtam megtenni anélkül, hogy valamit ne akartak volna ránk sózni és ez egy kicsit rontja az élményt.
Amíg élek, nem fogom elfelejteni a látványt, ami akkor tárult elénk, mikor a bejáratot követő ösvényen lépkedve, a fák lombjai közül, lassan elénk tárult az el Castillo. Jó értelemben, de kirázott a hideg és nem akartam elhinni, hogy előtte állok. A bakancslistám egyik pontja kipipálva. Azt sajnálom, hogy már nem lehetett megmászni. A nagy piramis mellett nagy hatást gyakorolt ránk a harcosok temploma és las mil columnas nevű oszlopegyüttes ill. a cenote sagrado is. Kb. 3,5 óra alatt kényelmesen bejárható, de még 1-2 órát szívesen maradtam volna, ha nem lett volna olyan szoros a progam. Kifelé menet áldottam az eszünket, hogy ilyen korán odaértünk, mert csak úgy hömpölygött befelé a tömeg: így számomra már élvezhetetlen lett volna ez a program.
Javaslom a kisebb szuveníreket itt megvenni, mert PDC-s Playamarton kívül, mindenhol drágább, sokszor duplája volt minden árban, az ittenieknek. (mi is itt szereztük be az ajándékba szánt hűtőmágnest, ezen kívül vettünk egy hatalmas sombrerót és egy mexikói népviseletes babát, apu gyűjteményébe, ill. saját részre vásároltam egy, a Castillo mintájára készült papírnehezéket.....
Ezután Ek balam felé vettük az irányt, de teljesen véletlenül Valladolid belvárosába keveredtünk, így-mivel ide Ek balam után jöttünk volna- megfordítottuk a programot és megnéztük a belvárost, a Parque Principal-t és a Catedral de San Gervasio-t. Valamint betértünk egy uxmali csoki manufaktúra bemutatótermébe ahol nem csak desszerteket, de csokiból készült kozmetikumokat és kézmves termékeket árultak + kis múzeum is volt a csokigyártás fázisairól. Itt is beszereztünk pár ajándékot: én kakaós kávét és narancsos zöldteát vettem, amiben csokipelyhek voltak ill. hűtőmágnest és csokiszappant.
13:00 felé indultunk Ek balam-ba. Elég félreérthetően volt kitáblázva és a környező maja faluban nem beszéltek spanyolul, csak a maja nyelvet így rövidebb bolyongás következett, de megtaláltuk a romokat. A parkolónál, természetesen nyújtották a markukat h külön vigyáznak a kocsinkra. Inkább adtunk nekik kb 20-40 peso között, minthogy bosszúból kárt tegyenek az autóban. 14-16:00 között bejártuk a piramis együttest. Viszonylag hamar bejárható, mert az épületek közel fekszenek egymáshoz, de hatalmas élmény volt megmászni a főpiramist, ill. a kisebb épületeket is. Az időjárás is kedvezett nekünk, mert egész nap tűzött a nap és közel 90 %-os volt a páratartalom, de míg megmásztuk a piramist, pont a felhők mögé bújt a nap, így elviselhetőbb volt. A piramis megmászása felfelé tűrhető volt, de lefelé erősen kapaszkodtam a kötélbe, mert elég meredekek a kőlépcsők és mivel a meleg miatt 1 müzlit sikerült megennem, éreztem, hogy leszédülnék különben.
A chichen-i tömeg után, féltem, hogy itt mi vár ránk, de szinte egy francia turistákból állóbuszon kívül nem sok emberrel találkoztunk így nyugisan ki tudtuk élvezni a látnivalókat és jól megkomponált képeket is készíthettem. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, hogy ha a yucatán félszigeten jár, ide is látogasson el, megéri. Nekünk úgy jött az ötlet, hogy Uxmal nem fért bele időben, mert pihenni is szerettünk volna és Ek balam, kialakításban és elhelyezkedésben emlékeztet az uxmali romokra.
Hazafelé elterelték a forgalmat PDC felé de kb 500 m-enként volt kihelyezett rendőr és segítettek az útbaigazítással.
Ez volt a legfárasztóbb napunk és féltem, hogy túlzsúfolt lesz, de kényelmesen meg tudtunk nézni mindent, rohanás nélkül.
18:30 felé értünk vissza a hotelbe, ahol letusoltunk és vacsiztunk, majd’ beültünk koktélozni a parton lévő bárba. (kedvenceim a mojito, caipirinha, margharita, daiquiri fresa, conga voltak)
04.24. KEDD – PLAYA PRAISO, CENOTE CRISTALINO
A hétfői fárasztó nap után ezt a napot könnyedebbre terveztük. Reggeli után, 9:00 –kor, a világ 10 legszebb strandja között számon tartott, Tulum melletti Playa Paraiso-t céloztuk meg, de sajnos hatalmas csalódás volt mindannyiunknak. Olyan mennyiségű seeweed volt a parton, hogy bejutni is alig lehetett a vízbe, amit egyébként ronda, sárgásbarnás színűre festett a tengerifű…. Azt kívántuk, hogy bár maradtunk volna a hotelben, az ottani strandon, de hát ki tudhatta ezt előre… Azért, ha már eljöttünk odáig, mártóztunk egyetés visszamentünk a hotelbe ebédelni.
Délután, a közelben levő (kb. fél óra PDC-től) Cenote Cristalino felé vettük az irányt. Az instán és több fórumon is ajánlották, de nekem nem annyira jött be, ugyanis 3 kisebb „medence” volt benne és tele helyiekkel, akik úszni nem igazán tudnak így össze-vissza himbálóztak és sokszor nekünk ütköztek. Ráadásul rengeteg volt a szúnyog is. Félreértés ne essék, nem ment el a kedvem a cenotéktől így jövőre, ha visszatérünk, mindenképpen kipróbálunk másikat, de igyekszem körültekintőbben választani. A víz viszont kellemes 20-22 fokos lehetett és nagyon jól esett a tikkasztó melegben. Úszásra viszont, a tömeg miatt alkalmatlan volt sajnos.
Slussz poén, hogy indulás előtt, sikeresen bezártuk a kocsikulcsot, a kulccsal nyitható csomagtartóba… egy helyi rutinos figura volt a segítségünkre: a hátsó ülést felnyitva szabaddá tette az utat a csomitartóhoz. 200 pesóval jutalmaztuk kedvességét. Szerintem azóta kiírta a PDC-ben hallottamba, hogyan keresett 1 perc alatt 200 pesót.:PPPP
Estére a hotel mexikói éttermébe foglaltunk helyett a hotelben, de vmi félresiklott, mert előző napra látták a foglalást és teltház volt, így nem maradhattunk, így másik napot egyeztettünk le.
Vacsi után, bedobtunk még pár koktélt és aludni tértünk.
04.25. SZERDA-ISLA MUJERES
Korai reggeli után, 7:30.-kor indultunk Cancunba, Puerto Juarez-i komphoz. kb egy óra alatt értünk a kikötőbe, nagy szerencsével, mert Cancunba érve csak egyszer volt kiírva Puerto Juarez, onnan egy darab tábla sem volt, így érzéssel mentünk. Pozitívum, hogy a parkolóház közvetlenül a kikötő mellett van. Kb. fél óra alatt értünk át a szigetre, ahol a kikötőből kiérve, a golfautó kölcsönzőben egy napra béreltünk autót és kb. 5 perc alatt elértük Playa Nortét ahol annyira magával ragadott minket a 9:30-kor még üres, gyönyörű part, hogy béreltünk 4 napágyat fejenként 250 pesóért és letáboroztunk. (a napágy díja teljesen lefogyasztható… nem volt nehézJ)
Golfautó bérlésnél, szerencse, hogy öcsinél volt eredeti jogsi, mert apu csak a másolt nemzetköziével közlekedett aznap és azt nem fogadták volna el.
Sugárzó napsütés, kristálytiszta víz, kis halacskák, így előkatuk a snorkel szettet és irány a víz. Itt és Holbox-on strandoltam a legjobbakat, ki sem akartam jönni a vízből… és kb 1,5 órát csak miénk volt a strand, utána kezdtek el szállingózni, a főként amerikai vendégek, de nem volt zavaró a tömeg, szerencsére. Néhány koktélt és zero coke-ot ittunk, de enni itt sem nagyon kívántam a meleg miatt és féltettem a gyomrom is, így maradt a már jól bevált müzliszelet, a vércukorszint szintentartása miatt.
KB 15:00-ig maradtunk, mert még körbe akartuk golfautózni a szigetet. Megnéztük a Punta Sur-nál lévő kilátót és itt vttem néhány hűtőmágnest és karkötőt. Majd’ megettek a szúnyogok, így viszonylag hamar továbbálltunk. parque Girafonest és a Delphinust valamint a teknősparkot csak érintettük, idő hiányában így ide még vissza kell jönni, de nagy élmény volt golfautót vezetni, életemben először, mert Holbox-on nem volt túl jó minőségű az út, így ott meg sem próbáltam.
Visszafelé még betértünk a Chedraui-ba egy kis szuvenírért és sikerült jó áron Tequilát venni, ill. magamnak rágót, mert ezt mindenhonnan hozokJ valamint fűszereket is beszereztem ajándékba és otthonra is.
17:00 felé értünk a komphoz, addigra ár eléggé befelhősödött az idő így a komp tetejére ültünk, ahol egy fickó, nagy lelesedéssel, de annál kevesebb tiszta hanggal üvöltötte az el mariachi és a la bamba slágereket. jól szórakoztunk rajta Hatalmas feeling volt, ahogy a türkíz tenger felett kirajzolódtak a cancuni hotelek sziluettjei.
Apu szülinapjára jól sikerült a meglepim, mert felküldtettem estére neki behűtött pezsgőt és tortát felírattal. Volt meglepetés Emlékezetes volt a 60. szülinapja.
04.26. CSÜTÖRTÖK – COBÁ + CANCUN
Korai reggeli után, 8.00-kor indultunk Cobá-ba, a hová kb. 9:45-re érkeztünk meg. Sajni ez már kicsit későnek bizonyult m elég sokan voltak, de a többiek nem voltak hajlandóak reggeli nélkül elindulni… csak én vagyok ilyen fanatikusJ
Cobái romok hatalmas területen terülnek el, így ha az ember időt szeretne spórolni, javasolt biciklis taxit bérelni vagy biciklit, mi előbbit tettük és nem bántuk meg, mert így jobban tudtam videózni, másrészt, mivel semmi nem volt kitáblázva, így mindenhova időben el tudtunk jutni, kavarodás nélkül. A „sofőr”-ünk, Cesár, félig maja volt és megtanított pár maja kifejezést és a látnivalókról is elárult pár érdekességet. megnéztük a főbb látnivalókat: a tavat, amiről Cobá a nevét kapta (fodrozó víz), az őrtornyot, a kis maja falut, a pelotapályát és a fő látványosságot, a Nohoch mul = nagy templom piramist is megmásztuk, mely 42 méter magas. Egyedül itt sajnáltam, hogy viszonylag későn értünk ide, mert a piramis tetején egy tűt sem lehetett volna leejteni így a nyugodt körbekémlelés élménye és a művészi fotókészítés lehetősége is elmaradt, de szerencsére Ek balam-ban ez megvolt. Jó tanács: érdemes ide is nyitásra érkezni és beáldozni a reggelit!!!
Cobá sokkal mélyebben fekszik a dzsungelben, egyedülálló élmény, ill. a távolságok is sokkal nagyobbak a romok között, mint pl. Ek blam-ban.
Kijáratnál még megvettük az elmaradhattalan hűtőmágnest és késői ebédre visszamentünk a hotelbe.
kb. 3 óra alatt bejárható biciklivel, anélkül sztem egy nap is kevés, ahogy elnéztem a távolságokat.
Ebéd után, Cancun hotelzónáját és a Torre escénica nevű kilátot terveztük megnézni, de ebből csak az előbbi valósult meg, mert akkora felhőszakadásba futottunk bele a hotelzónát elérve, hogy félre kellett állnunk, mert vezetni képtelenség volt, ki se lehetett látni az autóból. Mikor kicsit alábbhagyott a zuhogás, visszaindultunk. PDC-ben szikrázó napsütés fogadott így bántuk, amiért nem ott maradtunk strandolni. itt csak éjjel volt vihar, de reggelre nyoma sem volt.
04.27.PÉNTEK- TULUM + AKUMAL BAY
7:30 indulás Tulumba, korai reggelit követően, és 9:00-re megérkeztünk.
A parkolóból egy kb. 1,5 km-es út vezet a romokig, így odafelé,-tartalékolva az erőnkkel és időspórolás miatt- ezt az utat kisvonattal tettünk meg.
Chichen itza mellett, Tulum volt a másik álom helyszín, amit mindenképpen látni szerettem volna és lúdbörözős élmény. Hihetetlen gyönyörű látvány, a fennsíkon elterülő romegyüttes és lenézve csodás látványt nyújt a Karib-tenger. Kb. 3-4 órát rá kell szánni, ha kényelmesen meg szeretné nézni az ember + fürdés. A hatalmas tömeget elkerültük, de azért voltak bőven, de ez az egyik helyszín ahová mindenki ellátogat így nem volt meglepő. itt hallottunk magyar szót először és utoljára az út során, szerencsére.
Az utazásunk egyik legnagyobb élménye volt ez, ebben mindannyiunk egyetértett. Kifelé már gyalog mentünk a parkolóig, szinte néma csendben, akkora hatással voltak ránk a látottak. A hideg üditő és hűtőmágnes mellett, vettem egy szalmakalapot és útikönyvet + egy kézzel font álomfogót magamnak. Az eladó bácsi nagyon kedves volt, először olasznak nézett, majd brazilnak, de amikor mondtam h magyarok vagyunk, rögtön rávágta, hogy Puskás.
Több helyen is megkérdezték, hogy honnan jöttünk, de mikor mondtam, hogy soy de Hungría, a legtöbbjükön látszott, hogy azt sem tudja, hogy melyik kontinensen van, így legtöbbször hozzátettem, hogy Europa, így legalább el tudták helyezni valamennyire.
Egy másik kedves árus mondta, hogy aki angolul kér tőle valamit, nem ad kedvezményt, aki spanyolul annak extra kedvezmény jár és aki maja nyelven, annak ingyen van.:) De mindig nagyra értékelték, hogy spanyolul szóltunk hozzájukJ
Kifelé még belefutottunk egy Voladores bemutatóba, hatalmas élmény volt ez is.
Itt volt egyedül fizetős a mosdó.
Hazafelé menet bementünk Akumal bay-re, ahová még be sem gurultunk, egy rendkívül rámenős fickó mondta, hogy csak akkor mehetünk tovább, ha 500 pesót perkálunk, full szervezett túrára, de Lacoste tanácsát megfogadva mentünk tovább és csodák-csodájára, simán leparkoltunk és be lehet menni magánemberként is.
Végül a tekikkel sajnos nem jött össze az együtt csobbanás, mert keresni akartunk egy szabad strandot, de helyette egy privát rézre értünk és ezzel sok idő elment és mire visszaértünk a főbejárathoz, már senki nem akart bemenni. Marad ez is legközelebbre.
Hazafelé a benzinkutas bácsi mindegyikünknek adott egy helyi édességet és köszönte hogy ilyen messziről ellátogattunk az országába. nagyon cuki volt.
Késői ebéd a hotelben és du. strandoltunk+koktéloztunk és befizettünk skydiving-re. 15 perc-1235 peso. szerintem rablás, de örök élmény, így nem lehetett kihagyni. Nem adtak kedvezményt a díjból…
Este Apu leadta az autót PDC-ben, rajtunk kijött a fáradság így nem tartottunk vele. A cég biztosított neki sofőrt vissza a hotelig, grátisz.
04.28. SZOMBAT
Erre a napra Xcaret volt terveben, de Öcsinek hólyagosra égett a válla, így nem vállaltuk be, majd next time. Hotelben voltunk egész nap, de ránk is fért a pihi. Olvastam, koktéloztam, fürödtem…
Este kimentünk még pár szuvenírt venni kollegáknak, barátoknak a hoteltől pár méterre levő Playacar plazaba.
04.29. VASÁRNAP
szintén hotel program volt egész nap és este pakolás sajni.
04.30. hétfő
12.00-ig kellett kicsekkolni és 14:20-ra jött a transzfer. 16.00-ra értünk ki a cancuni reptérre és 18.45 helyett, 19.20 körül indultunk Frankfurtba…
Sokan kérdezik, hogy melyik maja romvárost érdemes felkeresni, ha csak egyre van lehetőség, de erre nagyon nehéz válaszolni, mert szubjektív, hogy ki mit keres....nekem mindegyik más okból tetszett, de ezeket fentebb igyekeztem megfogalmazni.
IDŐJÁRÁS:
iphone és netes előrejelzés is 10 napból 5-re tormentát (azaz viharos időt) jósolt, ebből annyi volt igaz, hogy egyszer esett du., ill egyszer egyik éjjel, aminek reggelre semmi nyoma nem maradt...erről ennyi:) Amúgy, kellemes 28-30 fokok voltak és szikrázó napsütés, kevés felhővel, viszont a 90 % körüli páratartalmat szokni kellett....
ÁRAK:
-SOKKAL JOBBAN MEGÉRI MÁR CSAK ÁRAK SZEMPONTJÁBÓL IS AZ EGYÉN SZERVEZÉS. ÁTSZÁMÍTVA, kb. FELÉRE JÖTT KI NEKÜNK EGY ISLA MUJERES-I VAGY PL:. A CHICHEN ITZA-I NAP IS.
-Parkolás: 50-100 peso között
-komp Holbox-ra:280 peso retúr /fő
-Holbox golfautó bérlés 3 órára: 500 peso
-coco de agua 50-150 peso-ig / db
-hűtőmágnes: 50-120 pesoig (Chichen-ben a legolcsóbb)
-autópálya díj Chiquila-ig: 107 peso X 2 oda-vissza
-autópálya díj PDC –Valladolid szakaszon: 254 peso X2
-autópálya díj Valladolid-Chichen itza: 74 peso X2
- belépő Chichen Itza: 254 peso/fő
-parkoló Ihichen Itza: 30 peso
-Castillo-s papírnehezék: 200 peso, de végül lealkudtam 150-re
-nagy sombrero: 160 peso
-mexikói baba: 180 peso
-Ek balam belépő:141 peso /fő +70 peso/fő IFA
-Cenote belépő: 150 peso
-cenote parkolás: 100 peso + záras szekrény értékeknek: 200 peso ( 2 szekrény kellett)
-Isla Mujeres ferry retúr: 300 peso/fő
-Isla Mujeres golfautó 8 órára: 800 peso
-Cancúnban parkolás: 90 peso
-Cobá parking: 50 peso
-Cobá belépő: 70 peso/ fő
-biciklis taxi 2 főre: 425 peso +jatt
-Tulum parkolás: 50 peso
-Tulum kisvonat bejáratig: 30 peso
-Tulum belépő: 70 peso
- szobalányoknak 2-3 naponta adtunk 20-50 peso között és a pincéreknek minden nap 30-50 peso között ill. hazaút előtt egy nagyobb összeget.
-IFA 200 peso/fő ezt kicsekkolásnál kérik a hotelben (éjszakánként 20 peso/ fő) nem régen vezették be
-sky diving 1235 peso/fő a hotelnél
Kérdés esetén, írjatok bátran,! Amiben tudok, segítek:)
Buenas noches!:)
