Bécsi keringő címmel ír a május 3-i Heti Válasz a hét embere rovatban Várdai Istvánról, akit a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem csellóosztályának újraépítésével bíztak meg.

.

Óriási megtiszteltetés, mondta a lapnak a művész Halász Csillával folytatott beszélgetésében.

.

HCs: Hogyan érte el, hogy Ön legyen a csellóosztály vezetője a világ egyik legjobb zenei egyetemén?

.

VI: Múlt év októberétől Mannheimben tanítok. Ott kaptam Bécsből a telefont, hogy két éve keresik Heinrich Schiff utódját, sok nevet végiggondoltak, és szeretnék, ha jelentkeznék. Volt egy kiírás, amelyre be kellett adnom a jelentkezést, majd próbatanítás következett közönség  és zsűri előtt, amely egyöntetűen rám szavazott.

 

HCs: Harmincnégy évvel fiatalabb, mint a 2016-ban elhunyt elődje. Miért kivételes dolog az ő utódának lenni?

 

VI: Óriási megtiszteltetés az ő helyére kerülni. A bécsi egyetem évtizedek óta a top öt zenei egyetem között van. De amit ott Heinrich Schiff létrehozott, azt nem lehet felülmúlni. A világ vezető csellistái megfordultak az osztályán, én is tanultam nála, amíg meg nem betegedett. Nem véletlen, hogy ilyen hosszú ideig keresték az utódát.

 

HCs: Mi lesz a feladata? Szabad kezet kap?

 

VI: Schiff halála (2016. december 23.) után lényegében felbomlott a csellóosztály, újra kell építenem. Nincs olyan jellegű megkötés, hogy hány növendéket kell felvennem. Az a lényeg, hogy azokat találjam meg, akik a legjobbak, akikben  a legnagyobb perspektívát látom.

 

HCs: Szeptemberben kezd majd. Mannheimből könnyen elengedték?

 

VI: Megértették. Ez olyan rang, hogy mindenki megérti. A mannheimi rektor is Bécsben tanult.

 

HCs: Az eddigi évi kilencven koncertből mennyit kell leadnia a tanítás kedvéért?

 

VI: Azt egyébként is lehetetlen lett volna folytatni, szeretném hatvan-hetvenre csökkenteni. Csak olyan koncertet vállalok, ami inspirál, és amelyen világszínvonalú kollégákkal és zenekarokkal játszhatok. A múlt év végén kiszámoltam, hol, mennyi időt töltöttem koncertezéssel, és kiderült, hogy 260 napot úton voltam, a maradék száz napból ötvenet Magyarországon, ötvenet Németországban. Bár Bécsben állandó munkahelyem lesz, amelyet 65 éves koromig megtarthatok, nem úgy kell elképzelni, hogy be kell mennem, és ott kell legyek reggeltől estig. A koncertidőpontokhoz alkalmazkodva fogok tanítani.

 

HCs? Itthon legutóbb múlt szombaton volt hangversenye a Müpában a Rádiózenekarral, s természetesen világhírű csellóján játszott.

 

VI: Ez az első cselló, amelyet Stradivari épített, 1673-ban készült. Nem az enyém, bár német tulajdonosa kifejezetten azért vásárolta meg, hogy én játszhassak rajta. Ő a régi értelemben vett mecénás, nagyon szereti a zenét, maga is hobbicsellista. Ilyen kvalitású hangszer tízévente egyszer kerül piacra, s bár több milliárd forintot ér, két telefonnal el lehet adni. Amikor felhívták a figyelmemet, hogy a hangszer eladó, megkerestem a német mecénást, akit régóta ismertem, nem akarja-e megvenni. Így került hozzám.

 

HCs: Most, hogy Bécsbe költözik, többet lesz itthon is?

 

VI: Mondtam a rektor asszonynak, Ulrike Sychnek, hogy a hónap felét otthon szeretném tölteni. Szeretek tanítani, fontosnak is tartom, hogy amit kaptam Istentől, tovább tudjam adni, s emellett azokat a darabokat, amelyeket már tanítottam, más perspektívából tudom játszani. A bécsi megbízásban ideális, hogy sokkal közelebb leszek Magyarországhoz és a családomhoz.

 

 

Közben egy fénykép, alul pedig néhány életrajzi, bár hiányos adat (mert pl. a 2014-es ARD-verseny megnyerése kimaradt) 1985-től mostanáig. Helyette...

A beszélgetés címéhez:

Ha már Bécs, akkor a keringő? Nekem a történet miatt a félrefordított című Brahms-darab ugrik be inkább. "Felhívás keringőre" a magyar változat, holott az eredeti a Táncrakérés volt (Aufforderung Zum Tanz).