Fájdalom hasít szívembe, ugyanakkor mély hódolat, miközben a Lukács 22. fejezetében 

Jézus elfogása utáni eseményeket olvasom. Drága személye sokféle indulatot vált ki az 

emberekből . Tagadás, hazugság, bántalmazás, gúny. Gyilkos indulatok feszülnek szembe 

a szelíd méltósággal.  

 

Az uraknak Ura és királyoknak Királya állt véresen, csendesen vádolói előtt. Mivel bizonyos 

volt abban, hogy Ő király, épp azért tudta méltósággal viselni mindezt. Tudta honnan jött és 

hova megy. 

 

Nagy tanulság ez számomra. Bár egyenlőre béke és biztonság vesz körül, de Isten a tudója,

mikor fordul meg ez az élethelyzet, és támadások, gúnyolódások között tehetek bizonyságot 

hitem valódiságáról. 

 

Isten igéje a forrás, melyből a bizonyosságnak békessége táplálkozik. Tudom, Ő készít fel hű - 

ségre, bátor hitvallásra a nehéz körülmények között is. Sőt! Épp ekkor ragyog fel teljes szép - 

ségében az Istennel való személyes kapcsolat hitelessége, hasonlóan az Úr Jézus Krisztushoz.