Kedves Gizi aljas Feri és jzp2107!

Nagyon szépen köszönöm! Ilyen érzékletesen megírt élménybeszámolókat nagyon régen olvastam utoljára. Hasonló kalandokat én is átélek, de megírni sajnos nem igazán tudom... nem vagyok a szavak embere. Jó volt felidézni élményeimet: az őzikével találkozást hajnalban a sátorból kinézve, vagy emlékezni az éjszaka 3h-kor rám riasztó őz méltatlankodására. Vagy a legfrissebb emlékemet, amikor egész éjszaka vaddisznók makkoztak tőlem alig 5-10m-re, ismét máskor a feledhetetlen elszáradt fa alatti (dombtetőn állt büszkén halálában is) élményemet, amikor elkapott az "univerzum része vagyok" érzés. Valóban, szinte beleszédül az ember az élménybe (... szó szerint is, mert reggel egy rövid, de annál erősebb szédülési rohamom volt.). 

Az Északi-Zöld egy ideje erősen foglalkoztat, nincs kizárva, hogy hamarosan nekivágok. Engem kifejezetten vonz a magányos vándorlás, pont ezt a "mindentől távol" érzés izgat. (Csupán a medvéktől tartok egy kicsit, hisz őket nem ismerem, és azt mondják veszélyesebbek a vaddisznóknál :-) Talán ősszel, vagy jövő tavasszal...

Köszönöm elbeszéléseiteket, élmény volt olvasni!