"Sosem jutott eszembe az OKT-ra zarándokútként tekinteni, pedig közben változott meg bennem nagyon valami."

Soha nem hittem el, hogy attól lesz valami "zarándokút", mert annak mondják. Sokkal inkább attól, ahogyan járják. ...és igaz ez úgy is, ha az ember bármilyen úton vándorol: pld. OKT-n.

Szerintem a dolog lényege abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e felismerni és elfogadni, hogy honnan jöttünk és hova megyünk, honnan származunk, hogy a természet részei vagyunk. Ha igen, "zarándok úton" járunk, csak legfeljebb magunk sem tudjuk. Ezt egyszer úgy fogalmaztam meg magamnak egy fantasztikus sátorozós estén:

"Ilyenkor átérzem, hogy „hazaértem”. A természet (vagy Isten, hisz Ő a „főnök” :-) visszafogad, mint apa tékozló fiát. Ilyenkor szabad vagyok, minden az enyém, bár nem úgy, mint tulajdonom, hanem mint részem. Ilyenkor egy vagyok a természettel,  …és ez az érzés maga a csoda!"

(http://feltser1.x3.hu/EGYEB/indexE.html ; Vodica (Baja) - Mőcsény ; 2014. 03. 20.  csütörtök)