1074-1075-re:

Szimpatikus ez a  gondolatsor, de én nem elégszem meg a természetem ilyen-olyanságával, hanem igyekszem tenni a természetem ellen. Én nem gondolom jónak a természetemet; én hibásnak gondolom, én bizonytalannak gondolom, én olyannak gondolom - ami segítségre szorul, és én megtaláltam a segítséget. Szóval: én igyekszem kordában tartani a természetem, nem pedig beletörődni vagy belenyugodni abba, hogy jól van az úgy, ahogy van - főleg, ha magam is hibásnak gondolom azt. Ha jól értelek, akkor azért találod jónak a buddhista filozófiát (miattam vallás is lehet), merthogy az egy emberi találmány - akár a kommunista, vagy a fasiszta világnézet (csakis az "emberi találmányságuk" miatt vontam ezeket össze) - ezek mind emberi filozófiák, de láthatóan lehetséges hinni bennük.
Ez a vallás befogad, ha jössz, és elenged, ha mész. - írod. Melyik vallás nem? - kérdezem én. Egyetlen vallás sem tarthat fogva, hacsak az adott vallást követő emberek nem erőszakoskodnak, szerintem.
Nekem eszemben sincs azt mondani neked, hogy a buddhizmus nem jó. Ha megtalálod benne azt, amire neked szükséged van, akkor neked az jó - ha azt mondod. Emlékszel a Biblia elején írt bűnesetre? - mennyivel volt vajon emberibb annak a beszélő kígyónak a bölcselkedése, mennyivel találta emberibbnek Éva, majd Ádám is? Ha én azt tenném mindig, ami számomra könnyebb és elfogadhatóbb - akkor buddhista lennék, például. Azonban: ha hiszek abban (márpedig hiszek), hogy háborúval nem teremtek szeretetet, akkor mégsem lennék buddhista. Nem a saját kung-fu tudásomra építeném az önvédelmemet, hanem az Istenre bíznám azt,- és ezt talán inkább nevezném hitnek (bízásnak, engedelmességnek, alázatnak, stb.), mint az akár egyetlen mozdulattal gyilkolás tudásának elsajátítását. - utóbbi nem áll távol a buddhista szemlélettől, sőt: része is annak. Kedves Rókatündér, nem áll szándékomban összemérni ennél jobban a kettőnk világnézeteit; annál inkább sem, mert az én hitemet nem filozófiának tartom. Nem olyan valaminek, ami az ember személyes igényeihez simul.
 Ezt is már írtam korábban a másik topikban: ha valahogyan manifesztálni lehetne ezeket az isten-képzeteket, vagy isten-élményeket, valószínűleg meglepődnénk, hogy mennyire sokféle kép tárulna elénk. - írod. A kereszténység a szeretetet, megbocsájtást, az irgalmat és a nemítélkezést hirdeti,- ezeket kell, hogy hirdesse. Senki sem hirdetheti érdemben Jézust, - ha ezekkel ellentétes nézeteket vall.

-- Létezik-e szerinted olyan, hogy "Buddha-élmény"?
Amennyire én érzem, látom: a buddhista tudatú emberek önmagukat helyezik előtérbe, amikor meditálnak; illetve: magukban bíznak, a saját tudásukat elfogadva és bízva abban.
Én azt hiszem, hogy létezik egy olyan hatalom, amelyre bátran rábízhatom magam, para vagy félsz nélkül. Ez a hatalom (számomra) nem olyasmi, mint egy öntudatára ébredt herceg gondolatainak összessége,- vagy majdnem összessége, hanem egy olyan hatalomé, amely hatalom kizárólag szeretetre tanít. Szeretetre, kung-fu nélkül.  :)
Ne vedd olybá, hogy kritizálni akartalak, oké? Kérlek!