És nagyon jó példa erre a tékozló fiú esete, akitől nem kértek áldozatot tettének kiváltására, hanem minden rossz szó nélkül megbocsátást nyert az édesapjától.

Nemcsak megbocsajtas tortent, hanem karterites is. Ugyanis a megbocsajtassal nincs rendezve a kar. A kar pedig itt az volt, hogy a tekozlo fiu elkoltotte az orokseget, valamint nem volt otthon, nem segitett az otthoni munkakban. Ezt a reszt ugy oldottak meg, hogy a szuloknek, vagy a szolgaknak tobbet kellett dolgozniuk. A penz hianyat meg ugy gondolom, hoyg az edesapa oldotta meg. Valahogy potolta a hianyzo osszeget, mert nem hiszem, hogy a tekozlo fiut orokseg nelkul hagyta volna.

Ha a gyerekemnek odaadom a kocsit, es osszetori, akkor a megbocsajtassal meg nincsen minden lerendezve. A kart valakinek meg kell fizetni. Es nagyon sok esetben a szulo az, aki ezt megteszi - szeretetbol. Mas kerdes, hogy vannak emberek, akik direkt kihasznaljak masok josagat - pl. a szuleiket, es semmivel sem torodnek, mondvan: "majd a szuleim ugyis rendezik". Ilyenkor jobb, ha a szulo nem fizeti ki a gyerek helyett a kart, mert akkor a gyerek sohasem tanul, es ha a szulei nem lesznek, nehez helyzetbe kerul.

De egy rendes, mindig szofogado gyereknel az a logikus, hogy ha a szulo kifizeti a gyerek altal okozott kart. Vagy ha a gyerek oszinte megbanast tanusit - a tekozlo fiu esete ilyen: a megbanasa oszinte volt.

Jezus megfizette helyettunk a kart - nekunk az a dolgunk, hogy Krisztus megvaltasana a megertese utan ne bunozzunk, hanem a jot tegyuk. Ha pedig megis bunozunk, akkor oszinte legyen a megbanasunk. Istent pedig nem lehet becsapni. Nem mondhatjuk, hogy "nyugodtan bunozhetek, majd megbanom, es Isten megbocsajt", stb.