Azt, hogy milyen a lemenő nap fényében, az étert megtöltő vadgalamb búgása, 

madarak csivitelése, szorgos méhek döngése, gyermekhangok közeli és távoli 

vidámságát hallva, homokos talajban, amiben úgy halad az ásó, mint vajban a 

kés, saját ritmus szerint, a vetésre előkészített burgonya helyét ásni ............. 

csak az tudja, akinek része volt benne. Én tudom, mert az imént fejeztem be. 

Megelégedettségem fokozza, ha az eső előtt földbe kerül a kicsírázott burgonya.