Szia Cat_Maniac!

 

Hát igen, ismerős számomra is ez az érzés, eléggé meg tudja keseríteni a mindennapjainkat, az már igaz. :(

Bár ha visszaolvasol kicsit, akkor láthatod, hogy pl. én is elég sokmindent leírtam már ezzel a dologgal kapcsolatban, meg hát persze a többiek is. És bár sok közös dolog van mindannyiunkban, de mégis kissé eltérőek a problémáink.

Igen akiket nem érint ez a kényszerbetegség, azok nem igazán vagy egyáltalán nem tudják átérezni ezt a helyzetet. 

 

Az viszont érdekes, hogy csak itt a fővárosban szenvedsz ettől a dologtól, otthon nem. Sőt otthon együtt alszol a macskáiddal, és az sem zavar, ha beleesznek az ennivalódba. 

Hát ezt én biztos nem tudnám elviselni, amúgy se tűrök meg semmilyen háziállatot a lakásomban. 

Dehát ezért is írtam, hogy bár sokmindenben hasonlóak a problémáink, de azért vannak itt-ott eltérések.

 

Az viszont nagyon nem jó, hogy sokat veszekszel a barátoddal emiatt, mert hát valóban könnyen rámehet a kapcsolatotokra ez a betegség. Bár azt írtad, hogy a barátod lassan már kezdi felfogni és megérteni, hogy mi is ez a betegség valójában. 

És hát valóban az se jó, hogy nem tudod kivel megbeszélni a problémáidat. Bár itt nyugodtan leírhatsz bármit, és bár úgy néz ki, hogy egyelőre csak én vagyok mostanában aktív, de azért bízom benne, hogy a többiek is feljönnek majd ide valamikor a közeljövőben.

 

A terápiáról sajnos nem tudok mit írni, mert még nem voltam olyanon, és szerintem nem is fogok elmenni már sosem, mert ahogy írtam pár korábbi hozzászólásomban én már tulajdonképpen beletörődtem ebbe az egészbe, és nem is szeretnék már újra a régi lenni, aki nem törődik semmivel, és mindent megfogdos, és utána nem mos rögtön kezet...

 

Ha gondolod nyugodtan kérdezz bármit, és válaszolunk rá szívesen, vagy legalábbis én biztosan felnézek ide időnként.