A 81. Zsoltár reális képet ad minden idők emberének szívbeli konokságáról, mely az isteni

beavatkozás nélkül örökre az elveszettség, és az ítélet alatt maradna. Nem csak Izrael 

népénél volt ez így, hanem hogy ne menjek messzire, saját tapasztalataim is ezt igazolják.

Elindulva a hit útján volt, hogy engedetlenségem miatt nyomorúságba kerültem, de ha

Istenhez kiáltottam, Ő megmentett, hasonlóan mint az Egyiptomból szabadult Izraelt:  

 

"Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek." (Zsoltár 81:8) 

majd a fegyelmezés időszaka következett:

"Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izrael!" (9. vers)  

előfordul, hogy dacos szívem a megmentettség ellenére süket és vak marad az intésre: 

 

"De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem engedelmeskedett nekem."(12. vers)   

és Isten nem erőszakos. Tiszteletben tartja döntésem, akaratom:

"Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát."(13. vers) 

mely vetésnek keserű gyümölcsét le is kell aratnom. 

Ám Isten nem adja fel. Részéről sok türelemre van szükség, amíg egy ember hallgat szavára 

és teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes erejéből viszont akarja szeretni Őt, engedelmeskedni

akar neki. Mély hála van bennem, hogy dacos szívem ellenállása a kitartó kegyelem munkájá -

nak hatására egyre inkább megtörik. Ma már mindennél fontosabb az Ő akaratának felismeré -

se és követése. A kudarcok pedig bár fájdalmasak, kedvem nem szegik, mert tanulás közben

megismerem drága Mesterem valóságát.