Amikor megragad a Szeretet, akkor Krisztusénak érzem magamat, és az úgy van

Bár a legtöbbel már rendelkezek, hiszen nem magamtól érzem, hanem a jelenlétében, de magam még nem emelkedtem a magasságába

Hiszen a szereteted vonz, és ölel, magam meg nehezen bírom a szeretetét

A vonzásban tart, a gyengeségem meg távolítana, aki magamtól vagyok

Ha akarom megértem, por vagyok

És elkezdődik a tanulásom, a tanításom, a személyes vezetésben, ami sokkal, és sokkal több, mint az ember vezetése

Eddig is a sors vezetett, azaz a segítséged bennem, mostantól megértem a Sorsot

És nem rám zúdítod a tudást, hanem adagolod, és visszakérdezed

És nem mindent, hanem egy kérdésben, alapozva, és építkezve, hogy egy vihar se tudja elragadni

És a türelmedben

És amilyen az engedelmességem a Szavadhoz, olyan gyors lesz a haladásom

És még könnyen ítélkezésbe esek, hiszen a szereteted tart a tenyerén, és az erődet az erőmnek érzem

És ha majd a felnőttem az alapokban, akkor elküldesz, legyek testvér

Ha pedig úgy kezdtem az alapozást, a testvérségemből, akkor száguldok

Por vagyok, és a testvéremben jelen vagy

A testvérem is kap, és én is kapok, a kettő egy egész

Hogy meg ne szédüljek a nagyságomtól, a homokban

És az értelme az áldásod rajtam