Szia!

 

Idemásolom a tavalyi beszámolómat erről a hajóútról, amit kérdeztél:

(Akkor újították fel a csúszdákat amikor mit ott jártunk, nem tudom, hogy azóta újítottak-e még valamit a hajón)

 

2017.03.18. 3. nap Indulás a Carnival Glory hajóval Miamiból kelet-karibi útra.

Útvonal: Miami-tengeren-Dominika-St.Thomas-San Juhan-Grand Turk-tengeren-Miami

A szállodát 11-ig kellett elhagyni és taxit rendeltünk, hogy odaérjünk a kikötőbe, de nem gondoltuk, hogy egy taxis hiénát fognak hívni, nem a sárga rendes taxi jött értünk. Szerintem megvágott minket, mert erre a rövid kis szakaszra elkért 32 dollárt.

Pont a Carnival hajótársaság épülete előtt tett le minket és a bőröndöket rögtön le is adtuk. A hordár tartotta a markát a borravalóért és kevesellte a 2 dollárt, amit adtunk. (hát így járt, nem vagyunk hozzászokva a borravalóhoz)

Nagyon gyorsan bejutottunk az épületbe, 11.30-ra volt időpontunk, be voltunk on-line csekkolva, megnézték a papírokat és oda irányítottak a cheking pulthoz, ahol elkérték az útlevelet és a pénzt. Itt nem a hajón kellett a depositot letenni, hanem még itt kint a terminál épületében. Nem mondták, hogy mennyit kell, csak amit gondolunk és arról sem szóltak, hogy megkapjuk-e a 200 dollár fedélzeti kreditet, amit ajándékba adtak.

A hajóra gyorsan felszálltunk. Ez a hajó olyan Poesia méretű, de sokkal alacsonyabb, mert csak 11 emeletes és nem olyan szép. A belső burkolatok nem olyan igényesek, kicsit régies is. A 3. emeleten lévő liftes bárba tereltek minket, ez volt a hajón a legfelkapottabb hely, egy kisebb színpad található a közepén. Itt lehetett előfizetni az ital csomagokra is. Itt a Carnivalnál ami megérte az a szóda csomag volt (más néven üdítős), mi azt vettünk, napi 6,5 dollárért és nem kellett mindegyikünknek megvenni, elég volt egy főnek. Igaz egyszerre csak egy üdítőt adtak, de 5 perc várakozás után lehetett menni a következő italért. A dobozos italokat pedig felbontva adták, nem engedték felbontatlanul elhozni. Az all inclusive csomagot napi 55 dollárért kínálták, ez annak érte meg, akik sokat isznak, mert elég drágák az italok. Egyszer-kétszer ittunk koktélt és több mint 10 dollár volt darabja, úgyhogy ha valaki egy nap megakart inni 5-6 koktélt és bort, sört, akkor már megérte.  Mi most ezt kihagytuk. A büfé étterembe mentünk ebédelni, ahol lehetett inni limonádét, jeges teát az automatából és persze vizet, valamint teát és híg. lötty kávét, ami nagyon nem ízlett nekünk. Tea választék sem volt túl nagy, csak két féle, zöld tea és fekete tea.

Az ebéd változatos, főleg amerikaiaknak kedvező, sok hamburgeres, mexikói sarok, marha húsok. Olaszos tészták mint az msc-n nem voltak, viszont talán itt sokkal több féle sütemény és torta volt és finomak is. Az ananászt sajnálták, főleg sárga dinnye, cukordinnye, alma, banán és narancs volt, de gyümölcs salátát is adtak, mint az MSC-n. Szóval éhezni itt sem lehetett és pizzát is sütöttek, de az sem volt annyira finom, mint az olasz hajókon.

3 órakor lehetett a kabint elfoglalni és hamarosan részt kellett venni egy mentési gyakorlaton, de itt furcsán csinálták. Mi az MSC-shez vagyunk szokva és az Aidán is így volt, hogy mentőmellényben beterelik az embert egy helyiségbe és elmondják mit kell tenni, de itt mi amikor masíroztunk mentőmellényben a megadott helyre, ránk szóltak, hogy menjünk vissza a kabinba és nézzük meg a TV-ben a mentési gyakorlatot, aztán lefújták és vége lett.

5-kor indult el a hajónk és gyönyörködtünk a kilátásban, nagyon szép ez sok kis pálmafás sziget, kis hajókkal és a beach-ot, ahol előző nap strandoltunk.Csodás időnk volt, sütött a nap, de a szél feltámadt és egész hajóúton elkísért.

Este a 6 órakor kezdődő első ültetésben ültettek le egy két személyes kis asztalkához, ami még csak meg sem volt terítve. A hajó legvégében volt az étterem és a nagy ablakokon ki lehetett látni az óceánra. Nem tetszett ez a kis asztal, mert alig fértünk el és sokkal jobb lett volna társasággal vacsorázni. Gyorsan megvacsoráztunk és felnéztünk még a büfébe egy kis kiegészítésért és sikerült látni a naplementét is először és utoljára ezen a hajón. 7 óra 30 perckor ment le a nap, a többi szigeten előbb, vagy ugyanekkor, de akkor meg éppen vagy borús volt az ég, vagy nem végeztünk a vacsorával.

Animátorok nincsenek egyáltalán ezen a hajón, ezt furcsának is találtuk. Egy cruise igazgató van, tisztára úgy néz ki, mint a mi kis vörös Kabosunk unokája lenne, ő próbálta szórakoztatni a népet, több kevesebb sikerrel. Napjában többször bejelentkezett a hangosbemondón, de nem sokat értettünk belőle mit mondott. A színház nem volt színvonalas, átlagosnak mondhatnám. 4 férfi, 4 nő énekelt 5 este és táncolt, se akrobaták, se magasabban képzett énekesek nem voltak, vagy más egyéb produkció.

A 3 emeleten lévő bárban volt egy nagyobb zenekar, ők jól játszottak, de sokszor nem volt hely, mert túl pici volt a színpad, ahol nagy hely volt, ott sosem játszottak, nem is értettük az okát.

Ami még nagyon nem tetszett ezen a hajón, a légkondícionálás. Annyira hidegre állították, hogy meglehetett fagyni. Én sokszor pulóvert is vettem még a blézer alá és még úgy is fáztam, sikerült jól meg is fáznom az út során, de ezek az amerikaiak nagyon forró vérűek, semmit sem fáztak, egy szál kivágott ruhában járkáltak és a férfiak szinte minden este rövid nadrágban és papucsban jöttek vacsorázni, sokakat még az sem zavarta, hogy éppen gála vacsora volt. A másik ami furcsa volt, hogy minden étkezéshez hozták a kancsó jeges vizet. Amint leültünk már tölteni is akart a pincér a poharunkba, amit mi mindig elhárítottunk, bőven elég volt a jéghideg klíma is.

2017.03.19. vasárnap 4 nap, hajózásnál a 2. Egész nap tengeren

Ezen a napon elvoltunk nagyon keseredve, mert sajnos nem volt jó időnk, végig borús, szeles, hűvös volt az idő. A hajónak volt egy elhúzható tetejű medencés pihenő része, ott húztuk meg magunkat, de ott meg olyan lárma volt, mert az összes gyerek ott tolongott. A medencékbe nem fürödtünk, nem tetszett, hogy túl sok ember volt bent. Itt jóval kevesebb fürdési lehetőség volt, főleg azért is, mert a csúszda részt felújították éppen és le volt zárva, emiatt kapta mindenki a 200 dollár fedélzeti költőpénzt, amit le lehetett fogyasztani.

Mi úgy döntöttük inkább kirándulásra költjük, úgyhogy befizettünk 3 kirándulásra. Ahogy ott magyarázkodunk a pultnál, egyszer csak megszólal tört magyarsággal a hölgy, hát ő is magyar, már 6 éve itt dolgozik a hajón, kicsit elfelejtett magyarul, rendes volt sokat segített nekünk. Valamint az étteremben is dolgozott egy erdélyi magyar férfi, István, aki szintén nagyon kedvesen beszélgetett velünk minden nap az étteremben. Még egy magyar dolgozott a hajón, ő a bárpincérek vezetője volt, vele csak egyszer tudtunk beszélni, nagyon elfoglalt volt.

Talán ezen a hajón a kirándulások nem annyira lehúzósak, mint az olaszoknál, viszont  van ami itt volt drágább, pld, az internet vagy az italok. Nem szoktunk sosem venni internet csomagot, de kellett valami kis szórakozás ezen a hajón, unalmas volt, napközben nem igen szólt a zene és nem volt torna, vagy  tánc tanulás, mint az olaszoknál, hiányoztak az animátorok. 30 dollár volt egy hétre az alap net csomag, amivel lehetett facebookozni és csetelni és bejelentkezni a családnak, barátoknak, mert valamiért az egész út során nem tudtunk telefonálni, nem kapcsolódtunk rá a hálózatra, még Miamiban sem.

Ma volt a Gála vacsora és kíváncsian vártam, hogy miben lesz más, mint más hajókon és egyáltalán felfognak-e öltözni az emberek. Kb. a 80% öltözött fel, a többiek maradtak a rövidnadrág-papucs verziónál. A vacsora közben bejelentették, hogy show time. A két szintes étterem alsó részén a tálaló asztalokra felugrott néhány pincér és karibi táncot lejtett. Elég mókás volt, ügyesek voltak, közben volt szalvéta lengetés, ezt átvették az olaszoktól. Ezen kívül még három estén volt ugyanez a műsor, a végére már unalmassá vált.

A színházban egy kicsit talán színvonalasabb volt a műsor és több bárban szólt a zene, a kaszinó bárjában igazi karibi hangulatot csináltak a zenészek, de mi sajnos ezekre a karibi táncokra nem igen tudtunk táncolni, de jó volt elnézni az amerikaiakat akik tudták a koreográfiát. Sok mexikói utas is volt, meglehetett őket ismerni, ők nagyon jól táncolták ezeket.

A kapitány és a legénység egy része köszöntőt mondott a liftes bárban, de nem kaptunk ingyen koktélt, csak a tisztek koccintottak a mi egészségünkre egy pohár pezsgővel.

 

2017.03.20. hétfő, 5.nap, hajózásnál a 3. Dominikai köztársaságba érkeztünk

Dominikai Köztársaság spanyol nyelvű Karib-tengeri ország, amely a Hispaniola szigeten osztozkodik francia nyelvű Haiti-vel. Nem szabad összetéveszteni egy másik karibi országgal, a sokkal kisebb Dominica közösséggel.

A Karib-szigetek legújabb kikötője Dominikán, melyet a Carnival Corportaion Plc. építetett több millió dollárból, Puerto Plata közelében, Amber cove.  A kapuit pár éve nyitotta meg számos medencével, bárral és szórakozási lehetőséggel.

Ezen a szigeten volt az első fakultatív kirándulásunk amire befizettünk. Szerettem volna elmenni a sziget keleti részére, Punta Cana-ra, de oda nem szerveztek kirándulást, ezért a sziget északi részén, nem messze a kikötőtől vittek el egy privát strandra. Egy teher autóra felszerelt nyitott busszal döcögtünk el a jó hepe-hupás utakon. Láttunk pár putrit útközben, nagyon szegények élnek erre-felé, de a természeti környezet szép volt, sok zöld pálmaliget, virágok, dombok.

Az idő kitisztult mára, ragyogott a nap és jó meleg is fogadott bennünket, ez jellemző volt az egész útra, a szigeteken meleg, a hajón hideg, kint és bent is.

A strand nagyon szép volt, bár nem fehér homokos, mint ahogy mi vártuk, de tiszta volt a víz, lehetett használni a strandon mindent ingyen, napágyakat, kajakot, bordot, volt ugráló és egy kalandpark, bár azért külön kellett volna fizetni, ezt kihagytuk. A parton ingyen koktélozgathattunk, bár nem voltak olyan finomak. Megkóstoltam a kókusz vizet, kókuszból, de semmi különös íze nem volt, egyszer elég is volt. Finom all inclusive ebéd is járt ehhez a programhoz, kimondottan változatos ételek, köretek, saláták és finom gyümölcsöket szolgáltak fel, sokkal jobb volt, mint a hajón.

A kikötőben még megnéztük ezt a mesterséges kikötőt, nagyon szépen megcsinálták, vízesést építettek, gyönyörűen parkosították, felvirágozták, aztán pár méterrel odébb ott van a szegénység.

Színházban 60-70-es évek slágereit énekelték és még kijöttek a bárba is egyet táncolni.

2017.03.21. kedd. 6. nap, a hajón a 4. St. Thomas, amerikai virgin szigetekre érkeztünk

Az Amerikai Virgin-szigetek három szigetből áll: St. Thomas, St. John és St. Croix, kb. 60 ezren lakják, 22 km hosszú, 3-5 km széles, legmagasabb pontja 519 m. E szigetek a Kis-Antillák szigetcsoporthoz tartoznak. A déli part középső részén fekszik a sziget fővárosa, Charlotte Amelie. St. Tomas még St. Croixhoz képest is mozgalmasabb. St. Thomas alapvetően a turizmusból él. Charlotte Amelie óvárosa valóságos bevásárló paradicsom. A keskeny utcák tele vannak üzletekkel. Egymást érik az ékszerboltok.
A régebben kalózok által is igen kedvelt sziget, történelmi központja: Charlotte Amelie, amely a hamisítatlan piaci hangulatáról híres és a helyi karibi zenétől hangos.

Ezen a szigeten is a fakultatív kirándulást választottuk, szerettük volna látni a híres Magen bay-t, a világ 10 legszebb tengerpartja között méltán számon tartott helyet,  valamint egy kicsit a szigetet is felfedezni.

Itt is nyitott buszokkal vittek, de nem volt rázós az út, látszik, hogy ez a sziget gazdag, szép autók és házak mindenfelé. Már a hajóról nézve is nagyon tetszett, egy szép öbölbe úszik be a hajó, zöld hegyek közé, háttérben sok kis hajóval, egy kicsit Horvátországra emlékeztetett. Nekem ez a sziget vitte el a pálmát a 8 közül. Az első megálló a híres Magens’ Bay. Itt két óra szabad időt kaptunk. Fehér, púderszerű a homok, hasonló, mint a South Beachon, de itt finomabb szemcsés és egyáltalán nem hullámzik a víz, mert egy zárt elég nagy öbölben van a strand, kellemes, langyos a víz, szép nagy pálmafák a strandon, sajnos jó nagy tömeg is, úgyhogy elsétáltunk a strand legvégére, ott már nyugalmasabb volt és sziklásabb is a part, ott lehetett szép kagylókat látni. Haza akartam volna hozni, de nem igen engedik, akkor még nem tudtuk és felvittük a hajóra, de később kiderült, hogy jobb megszabadulni tőlük.

Nagyon hamar eltelt ez a pár óra és menni kellett vissza a buszhoz. Innét elvittek egy kilátó pontra, ahol kaptunk egy kis fotó szünetet, csodálatos panoráma tárult elénk, messziről lehetett látni ezt a strandot is.

Ezután a Fekete Szakáll kalóz házát mutatták meg, érdekes volt, csodás kilátás nyílt a kertből a kikötőre, lehetett integetni a hajónknak is. Láttuk a híres kalózok szobrait az egyik teremben és a kertben.

Innét gyalog lehetett lesétálni a hegyről a városba. A program itt ért véget, de kaptunk szabad időt és nem akartunk a belvárosban olyan sokat sétálni, inkább a hajó kikötő felé igyekeztünk, mert ott számos bolt várja az utasokat, ahol bevásárolhatunk az itthon maradottaknak egy kis suvenirt.

Itt egy kicsit megtréfáltuk magunkat, mert bele botlottunk abba a buszba, ami elvitt minket a programokra, azt hittük, hogy ő fog visszavinni a kikötőbe, de egy másik ugyanolyan buszhoz irányított, ami vissza is vitt, de nem ingyen, mivel ez nem a kirándulás része volt, csak egy gyűjtő járat, ami a kikötőbe szállította vissza az utasokat, persze jó pénzért.

Ma is tetszett a műsor, 80-90-es évek disco slágereire énekeltek, táncoltak, a színház után a crusie director átvette az animátor szerepet és játékot szervezett a liftes bárban, igazi jó hangulat volt, mindenki ott tolongott és táncolt, énekelt, sajnos ezt csak ezen az egy estén szervezte meg.

2017.03.22. szerda, 7. nap, a hajón az 5. San Juan szigetére érkezünk

San Juan Puerto Rico fővárosa és 420.000 lakosával egyben a sziget legnagyobb városa is. Spanyol telepesek alapították 1521-ben, mellyel a Karib térség második legrégebbi európai alapítású települése. Ma számos látnivalóval és történelmi emlékkel hívogatja a turistákat, mi több, a vásárlás szerelmesei számára is rengeteg lehetőséget tartogat ez a pezsgő karibi település. Hatalmas előnye, hogy mindez a számos tenni- és látnivaló a kikötőtől néhány lépésnyire tárul elénk.

A kikötő és az óváros közelsége lehetővé teszi, hogy a látványosságokat egyéni séta alkalmával fedezzük fel tetszőleges tempóban.

 Pár percen belül elértük mi is az óvárost, ahol hangulatos utcácskák, terek, bárok és éttermek vártak minket.  Az erődhöz is rövid idő alatt eljutottunk, ahonnan feledhetetlen kilátás nyílik az óceánra és a városba vezető tengeri bejáratra.
Az Old San Juan-i épületek többségének spanyol cseréptetője, kovácsoltvas erkélye van, az utcák pedig macskakővel vannak borítva és általában nagyon szűkek. Old San Juan fő látnivalói közé tartoznak azok az erődök, amiket a spanyol telepesek építettek, hogy megvédjék a várost a kalóztámadásoktól. Ezek közül a leghíresebb a 16. századi Fort San Felipe del Morro és a 17. századi Fort San Cristobal, melyek a San Juan Állami Történelmi Lelőhely (San Juan National Historic Site) részei.

Az erődtől visszafelé végig a tengerparton sétáltunk vissza, azt gondoltuk, hogyha találunk szép strandot, akkor fürdünk, de azok nem ezen a részen voltak, taxival lehetett volna eljutni oda, de ez most kimaradt. Vettem egy szép könyvet a szigetről, ha legközelebb erre járunk, biztosan megnézzük majd a természeti szépségeit is, de ez a kis városi séta is nagyon jó volt.

Délután lehetett még egy kicsit élvezni a strandolást a hajón, mert most kivételesen nem volt hideg, bár a szél nagyon fújt továbbra is.

Estére mondjuk jól belázasodtam és megfáztam, úgyhogy én kihagytam ma a szórakozást, de nem is maradtam le semmiről, mert ma valami játék volt a színházban.

2017.03.23. csütörtök 8. napunk, de a hajón még csak a 6. Grand Turk

A Turks- és Caicos-szigetek földrajzilag a Bahama-szigetvilág folytatásai. A 40 szigetből álló szigetcsoport – melyből csak nyolc lakott - a floridai Miamitól délkeletre, kb. 1000 kilométer távolságban fekszik. Nyugatra, dél-nyugatra 300 km-re Kuba kezdődik, dél felé pedig 200 km-re található Hispaniola szigete, melyen ma Haiti és a Dominikai Köztársaság osztozik. A szigetcsoport eredeti őslakosai a Taino Lucaya indiánok voltak, s nevük a “Szigetek embere” jelentéssel bír, azaz ezzel a nem túl kreatív elnevezéssel illette őket Columbus legénysége, amikor 1492 körül Grand Turk szigetén megpillantották őket. A Turks név pedig az eredetileg a török (angolul Turk) szó birtokos szerkezetének Turk’s (töröké) összeolvadásával jött létre, mivel néhány szigeten ez a kaktuszfajta őshonos növény.  A szigetcsoport brit koronagyarmat, a napjainkban szalonképes megfogalmazás szerint brit tengerentúli terület. Itt található a szigetek fővárosa, Cockburn Town, valamint a JAGS McCartney nemzetközi repülőtér, a turisták számára türkizkék vizű, hófehér homokos strandjai is méltán vonzó célponttá teszik Grand Turk szigetét.

A hajónk közvetlen a part mentén kötött ki, ahol hófehér homok és gyönyörű tengerpart várt minket, így mi úgy döntöttünk, hogy nem is megyünk máshová, maradunk ezen a csodálatos strandon és nagyon jó választásnak bizonyult. A parton számos bár és étterem, valamint egy szörf szimulátor is várt.

A víz alatt nagyon szép, színes halakat lehetett látni és nagyon élveztük a strandolást a kristálytiszta türkiz kék langyos tengerben. Ezen a szigeten volt talán a legjobb a strandolás, főleg a víz alatti szép élővilág élménye miatt is.

Snorkell túrákat szerveztek a strandról, a hajón lévő második magyar pártól tudtuk meg, hogy érdemes volt elmenni, mert beljebb még szebb volt az élővilág, hatalmas kagylókat találtak, amiket a parton árulták 10 dolcsiért. Gondolkoztunk rajta, hogy megvegyük, de nem akartuk cipelni. A hajóra visszatérve láttuk, hogy milyen jól tettük, hogy nem vettük meg, mert sorban vették el mindenkitől. A magyar főpincérünktől tudtuk meg, hogy védettek és büntetik a kivitelüket  az országból.

Ma volt este a második gála vacsora, amikor is fordított lett a kiöltözős arány 20% kiöltözött, 80% maradt a rövidnadrágos, papucsos kombinációnál. Nagyon nem tetszett ez nekünk, mi mindig megfeleltünk a fedélzeti újságban megadott elvárásoknak, vagy még egy kicsit többet is teljesítettünk.

A mai színház vitte el nálunk idézőjelben a pálmát, mert ahelyett, hogy egy színvonalas záró show-t láttunk volna, helyette egy hipnotizáló pasi hívott fel a közönség közül embereket, akiket megpróbált hipnotizálni, elaltatni és mindenféle furcsa dolgot csináltatott velük, de mivel mi nem értettünk belőle semmit, ezért ott hagytuk. A magyar honfitársainktól tudtuk meg, hogy nagy jó volt, rettentő sokat nevettek rajta. Hát nem tudom, akkor sem gála estre való egy ilyen műsor, szerintem.

2017.03.24 péntek 9. nap, de a hajón a 7. Egész nap tengeren.

A végéhez közeledett sajnos az első hajó utunk és még egy kicsit a tenger is kimutatta a foga fehérjét búcsúzóul. Hatalmas hullámok lettek, alig lehetett menni a hajón. Már éjszaka is lehetett érezni, akinek a gyomra kényes, ők nem sokat aludtak az éjszaka, szerencsére mi bírtuk de a párom reggelre már rosszul lett és nem is bírt reggelizni, nekem csak az volt a bajom, hogy nem bírtam rendesen járni a hajón, csak mintha tisztára részeg lennék, nem volt egy kellemes érzés. István ajánlotta, hogy igyunk alma levet ez mindig volt reggelinél és együnk sok zöld almát, az rendbe teszi a gyomrunkat és tényleg igaza volt, mert a tengeri betegek is hamar átvészelték ezt az időszakot és pár óra múlva semmi bajuk sem volt. Délutánra megnyugodott egy kicsit a tenger és még lehetett egyet fürdeni is a medencében és most egész jó hangulatot is csináltak, szólt a zene és elindították egy próba körre a csúszdát, volt nagy tolongás körülötte.

A ma esti színház egész jó volt, elbúcsúztak tőlünk. Lehetett itt is választani hogy kirakjuk-e a bőröndöt, vagy visszük magunkkal, mi ezt választottuk, nekünk ez egyszerűbb, még reggel is be lehet fejezni a pakolást.

Megvettünk pár fotót, itt nem volt akkora lehúzás, mint az MSC-n, 15 dollár volt egy fotó és még egyet adtak ajándékba is és nem ellenőrizték annyira őket, úgyhogy szép sorban le is tudtuk őket fotózni a telefonjainkkal.

2017.03.25 szombat visszatérés Miamiba, szerencsére nekünk még lesz egy körünk

7 órától kirúgták az embereket a hajóról, nekünk maradt még egy jó fél óránk, mert befizettünk egy kirándulásra, az Evergladesre, lehetett menni, de úgy, hogy mindent be kellett pakolni a buszba és a kirándulás végén a busz a repülőtérre vitte az utasokat. Mi pedig visszajöttünk a kikötőbe egy másik busszal, de nem kellett érte külön fizetnünk, bár azért pár dollárt adtunk borravalóként, ugyanis mindenhol elvárják ezt.

Az idegenvezető és a vámtiszt is üdvözölt minket, hogy milyen jó nekünk, hogy jövünk vissza, ugyanis a hajós terminálban még át kell esni egy útlevél vizsgálaton is és nem kell leadni azt a papírt, amit adnak a hajón vámárú nyilatkozatként, összetépték, feleslegesen dolgozott, aki kitöltötte.

A Flordia déli részén fekvő Everglades Nemzeti Park őrzi az Everglades édesvízi mocsarainak élővilágát. Az 1947. december 6.-án alapított park területe 6105 km², s ezzel az Egyesült Államok második legnagyobb nemzeti parkja, annak ellenére, hogy ez a terület az eredeti vizes élőhely területének csak 20%-a. Dél-Florida őslakói, a szeminol indiánok füves víznek nevezik az Evergladest.

Airboattal tettünk egy jó fél órás kört, de alig láttunk állatokat, pár aligátor sütkérezett a parton de olyanok voltak, mintha be lettek volna nyugtatózva, vagy kitömöttek lennének, mindenesetre szép volt a természet, pár madarat láttunk még.

A hajókázás után aligátor bemutató volt, majd sétálni lehetett a kertben a szép növények között. Kicsit azért többet vártunk ettől a kirándulástól.