A Kodályhoz kapcsolódó sok és többnyire e témában is olvasható vershez újabbak:

.

.

                Kodály

.

A nyelv alatti idegállapot
már öreg könyveinkkel feleselget.
Azt is mondták, hogy tévedő vagyok,
hogy én hozom a törökveszedelmet.
Vonókat vontató nagy fogatok
nyomában égig zengő hangok keltek.
Mióta hallom ezt a dallamot,
mely kezdet óta kíséri a nyelvet!
Mert mindenen, mi lényünkkel rokon,
a dombokon, e nagy dorombokon,
a folyókon, mint pengő húrokon
a négy égtáj szelei énekelnek.
Amit még senki nem hallott, azon
érkezik még ami belőlünk telhet,
ami az örök hajnali napon
önnön-magából táplálja a lelket.

.

/Lászlóffy Aladár, az 1998-ban megjelent,

Felhősödik a mondatokban című kötetéből/

..

.

.

               (Kodály-fa)

.
Hallgatom a Kodály-fa suhogását:
     se tölgyek, se nyírek,
     cserek, juharok, fenyők se –
     nem suhognak így, –

.
És a Kodály-gyöngy pergést –
     szitában,
     rostán,
     szemek,
     nyíló nyakon
     gyöngy nem pereg így – ,
S a Kodály-liliom ívelését, –
     dór és jón és korinthoszi
     nem ívelhetett így, –
S a Kodály-tulipán görnyedését, –
     botorkáló,
     venyigéken háló
     anyó nem görnyed így, –

.
     csak ezredévek minden fája,
     csak ezredévek minden gyöngye,
     csak ezredévek minden oszlopa,
     csak ezredévek minden tulipánja
     görnyed így.

.

/Páskándi Géza, az 1992-ben kiadott,

Tű foka című (nem) verseskötetéből/