Sziasztok!

 

A tavalyi utamhoz hasonlóan idén is írnék egy össz-összefoglalót, kicsit megcsúsztam vele, hiszen az út már majd’ három hete véget ért, de csak most volt rá időm. Szóval, életem eddig legjobb útja volt ez a majdnem két hónap Maluku + Pápua kombináció.

 

Már az út tervezési fázisánál úgy készültem – W.L. – tanácsára, hogy Malukuból haladjunk Raja Ampat felé és ez tényleg nagyszerű döntésnek bizonyult, ugyanis Raja Ampat tényleg mindent überel. Valóban kevésbé lett volna talán élvezetes Raja Ampattal kezdeni és onnan elindulni Maluku irányába, bár hozzáteszem, hogy azért Maluku teljesen más hangulatú és Malukuban is vannak gyönyörű szigetek.  Bármikor, bármelyik szigetére gondolkodás nélkül visszamennék.

 

Maluku összességében olcsóbb – bár ha sokat mozog az ember, főleg, ha sokszor kell hajót bérelni, akkor az azért sokat tud dobni a költségeken.

 

Raja Ampatról már itt is többen írtunk/írtak, én most csak annyit emelnék ki, hogy nagyon rákészültem, hogy milyen lesz majd ott búvárkodni, aztán végül nem is mentem, mert abszolút felesleges – mindent lehet látni sznorkelezve is. Amit még kiemelnék, az a szállásokkal kapcsolatos, úgy vettem észre, hogy a szállások mindenhol nagyon hasonlóak egymáshoz – egyszerű bungalók, a különbségek általában az étkezésben vannak; ezzel csupán aztt szeretném érzékeltetni, hogy szerintem felesleges a szállás kérdéskörén sokat problémázni. Én is sokat gondolkoztam még az út előtt, hogy melyik szigeten hol lehet érdemes megszállni (túl sok opció van az interneten, szebbnél-szebb képekkel), a lényeg, hogy gyakorlatilag mindegy, hol szállunk meg, az adottságok mindenhol nagyon hasonlóak. Néhol többen vannak, néhol kevesebben.

 

Néhány highlight az idei útról:

 

A legszebb szigetek, ahol idén jártunk: Dodola és Tabailenge (Morotai), Doi és Dagasuli, Sawai környékén lévő kis szigetek, Misool környéke és észak-Raja Ampaton a Hidden Bay, valamint Kri (Pasir Timbul).

 

A legjobb strandok:

Jikumerasa strand Burun, Kri nyugati végében lévő strand, Pasir Timbul (homokpad Kri mellett), Yenanas Paradise és Yendebabo HS előtti strandok Gamon, Dagasuli és Doi strandjai, Dodola és Tabailenge strandjai. 

 

Külön büszke vagyok arra, hogy Morotairól gyakorlatilag csak hajó és szárazföldi járművek kombinációjával jutottunk el egészen Raja Ampatig, Ternatén, Burun, Ambonon és Sawaion keresztül. Leghosszabb hajóutunk 38 óra volt egy kisebb Pelni hajón Ternate és Buru között.

 

Tájképileg a legszebb sziget(csoport) ahol idén jártunk, az kétségkívül Misool. Hihetetlen, ha valaki tud oda társasággal menni (akár 3-4 fő), akkor meg nem is feltétlenül lesz olyan drága. De egyébként is, mindent egyes kifizetett rúpiát megért az ott töltött két napunk.

 

Ha már tájkép, akkor ki kell, hogy emeljem Sawai környékét is az Ora Beach Resorttal és a környező kisebb szigetekkel. Sawairól bővebben itt írtam: http://utazovagyoknemturista.blog.hu/2018/03/14/egy_csipetnyi_polinezia_azsiaban

 

Kiemelném továbbá Morotait, ami igen erős kezdés volt, Dodola és Tabailenge szigetei valóban nagyon gyönyörűek, megérik az odautat.  Morotairól bővebben itt írtam: http://utazovagyoknemturista.blog.hu/2018/01/26/vilaghaboru_alomszep_strandokon_pulau_morotai

 

Valamint kiemelném, hogy Pápua belseje igazán remek kiegészítés volt Malukuhoz és Raja Ampathoz, ott teljesen más a hangulat, mint amit eddig DK-Ázsiában bárhol is tapasztalhattam. A Baliem-völgyben manapság egyre kevesebb a külföldi turista (talán az árak miatt), de menjen aki, teheti, mert ilyen hely nincs még egy a Földön.

A Baliem-völgyről itt írtam korábban: http://utazovagyoknemturista.blog.hu/2018/03/03/betekintes_egy_primitiv_torzs_eletebe#more13711760

 

Ami a költségeket illeti, pontosan nem követtem, hogy mikor mennyi pénzt költöttünk, de ez volt életem eddigi legdrágább útja (egyben a leghosszabb is!), de azt is gyorsan leszögezném, hogy minden kiadott fillért (az én esetemben kínai yüant😊) megért! Mind Maluku, mind Pápua olyan úti cél, ahol még simán megvan a felfedezés érzése, rengeteg újdonságot láttunk és tapasztaltunk még úgy is, hogy tavaly ugye már eltöltöttem 35 napot Malukuban. (Idén csak Galela és Ternate voltak azok a szigetek, ahová visszamentünk, illetve Ambon, de ott csak egy fél napunk volt, nem csináltunk ezúttal semmit).

 

Ha bárkinek friss infóra van szüksége, állok rendelkezésére, bár W.L. alighanem még így is több mindenben naprakészebb – apropó, ezúton is szeretném neki megköszönni a sok segítséget, amit tőle kaptunk az út során, és nagyon örülök, hogy ezúttal találkoznunk is sikerült! Remélem lesz még erre alkalom, talán nyáron Jáván? 😊