A múltkori keserű hangvételű kritikám után egy csupa öröm, nagyon pozitív hajós utunkról tudok beszámolni. Félig-meddig munka révén kerültünk Vietnámba és beneveztünk egy hét éjszakás, Mekong-deltából felfelé tartó folyami hajóútra melynek végállomása Siem Reap volt. A tengeri utaknál megszokott hajóméret után miniatűr világba csöppentünk, de ez csupán a méretre vonatkozott, mert ezen kívül számunkra mindenben felül múlta a kis hajó a nagyobbakat. A túra Saigonból indult, itt történt a becsekkolás, innen busszal vittek minket a folyóig. A hajó utasait két busz szállította, gyakorlatilag a 26 kabint kezdettől fogva ketté osztották és e szerint a beosztás szerint zajlottak a későbbiekben a kirándulások is. A hajó főként napközben haladt, ennek ellenére délelőtt és délután is programok voltak. Egyszer mentünk éjjel, így az út többi részében lehetőség volt gyönyörködni a tájban, valamint a vízen és partján folyó életben. A kis létszám lehetőséget nyújtott közvetlenebb kapcsolat kialakítására az útitársakkal akik többségében amerikaiak, továbbá angolok, németek, belgák voltak. Az étkezések minden esetben a hajón voltak, a kínálat vietnámi/kambodzsai ételekből, valamint nyugati ételekből állt és minden nagyon finom volt. A lehető legnagyobb elismeréssel tudok nyilatkozni a személyzetről, akik minden erejükkel azon voltak, hogy a hajó utasai jól érezzék magukat, mindezt olyan természetes kedvességgel tették, hogy nehéz szavakba öntenem azt, ami ezt a vendéglátás kellőképp jellemezni. Úgy voltak hihetetlenül segítőkészek, hogy az ember nem érezte magát kellemetlenül, nem éreztük azt a - nem tudok rá jobb szót - szolgalelkűséget ami jellemző néhány ázsiai népre. 

A programok változatosak és érdekesek voltak, többek között két alapítványi iskolát látogattunk meg, ahol a szegény családok gyermekei ingyenes oktatásban részesülhetnek. Nagyon megható volt, mikor a záró esten kiderült, hogy a negyven fős személyzetből az a hét ember akiket külön név szerint kihívtak, ebből az iskolából került ki és legalább 7 nagyon szegény családnak a megélhetéséhez mi is hozzájárultunk azzal, hogy részt vettünk ezen az úton.