Nem feltétlenül jelent valós stabilitást az, hogy az uralkodót nem váltják le (nem sikerül...).

Az meg akkoriban nem úgy működött, hogy ha jobb lett volna a köztársaság, akkor visszaváltottak volna rá - mint már írtam volt, sem a köztársaság nem volt valójában demokratikus, sem értelemszerűen a császárság. A köztársaság valójában rendi irányítás alatt állt, a patríciusok uralták, és a császárság sem intézhető el egységes masszaként, voltak megosztott hatalmú időszakok, volt korlátlan hatalmú császár, volt ott minden, mint a búcsúban. Magát a "népet" igazán egyikben sem kérdezték meg kb: semmiről sem, bár azért bizonyos visszacsatolások voltak (pl: néptribunusi intézmény a köztársaságban - de a szabad római polgárnak meglepően sok joga volt a császárságban is!

És azt se feledd el, hogy a köztársaság kora valójában tovább tartott, mint az egész császárkor - úgy, hogy a császárkori Róma már sokkal több hányattatást élt meg, mint korábban, fél évszázados interregnumok voltak (pl: a Severusok után), amikor technikailag szét is szakadt a birodalom, többször kifingott totálisan a pénzrendszer a notórius kamarai pénzrontás miatt - lótúró volt ott, de nem stabilitás, igazándiból a császárkor első két évszázada még egy virágzó Rómáról szólt, aztán jött negyed évezred folyamatos hanyatlás a végső bukásig.