Testünkben nagyon szűken látunk

Egy hálóban állunk, mindenki a hálójával kötözött

Minden mozgásom, minden emelkedésem a hálómnak is az emelkedése, süllyedése

És a hálóm mozgása magával ragad engem is

Le vagyunk kötve az időbe, az ég meg a független az időtől

Máshogyan nem emelkedhetek az égbe, csak ha viszem a hálómat

Ha valaki lemarad, nem tehetek mást, megvárom

Ha lemaradok, megvárnak

Azt mondja a nemzedékem az ifjúságra, nem olyan, mint a korában

Pedig egyre több fény gyermek születik a testébe

És egyre nagyobb ugyanakkor a távolság az igazságtól

És ez a távolság emészti az ifjúságot

Nem alkalmatlan az ifjúság, hanem megkísértett

És nem vagyunk függetlenek az ifjúságtól, nagyon nem

Az ifjúság bukása döngöli az elődöket

Honnét származik a bukás, a tudatlanságból

Az ifjúság nevelése, világossága az ősök érdeke, mint ahogy az ifjúság érdeke a saját világossága

Nem gondolkozhatok pontokban, és nem gondolkozhatok síkokban, amikor tér vesz körbe

Hogy tanítást kapjon az ifjúság az nem elég, mint ahogy a korszaknak sem elég, hogy előtte állnak a Tanítások

Tanítás, és jó példák, és imádság a jó hármas

Oktatni az ifjúságot, nagy érték, példát mutatni nagy érték, imádkozni értük az az ifjúság világossága

Hogy az őket ölelő világosságból ébredjenek a világosságra

Több az ifjúságban a lehetőség, mint a megelőző korszakokban, és sokkal több a kísértésük

Kísértésük a nemzedékünk távolsága a világosságtól

Az imádság értük jó zászló, és magasan tartott zászló, a felirat rajta kövessetek

Ha meglátják a Fényt, akkor felismerik

Ha megtapasztalják a világosságot, akkor többet nem lehet őket elhitetni a sötétséggel

A sötétségem ragaszkodik hozzám, a világosság meg mellém áll, kit választok