"Az ország számára viszont a cselekvőképes diktátor csak akkor hoz előnyt, ha az értelmes és az országa érdekében cselekszik, kb mint egy felvilágosult abszolutista uralkodó."

Nagyon igaz. Ez persze felveti annak a kérdését, hogyan lehetséges az, hogy valaki abszolút uralkodóként is képes volt látni, mi válhat népének javára és mi nem. Ez adott korszaktól és adott helyzettől is nagyon függött, pl. II. József hiába akart elvileg jót, ha magyar vonatkozású döntései a magyar nemesség/polgárság/egyházfiak heves ellenkezését váltották ki, mert ezek eredője egy összbirodalmi érdek volt (akart lenni) és nem magyar.

"Egy őrült császár, egy elaggott vénember, vagy egy paranoid őrült aki a hatalom megszerzésére képes volt, de értelmeset cselekedni  vele már nem tud, az hátrányt okoz."

Ilyen volt Ceausescu is, aki nemcsak őrült volt és paranoid, de elég kegyetlen is látszólag "imádott" népével szemben.