az a nagy különbség, hogy egy diktátor, vagy legalábbis kellő felhatalmazással rendelkező személy irányítja az országot, akkor az képes lesz végrehajtani - erőszakosan - egy irányváltást, úgy hogy közben ténylegesen megsérti egy csomó ember érdekeit, de ezeket erővel letörik, vagy hagyják hőzöngeni, de a politika marad az eredeti pályán

 

demokráciában ez nem fog sikerülni, mert a fékek és ellensúlyok rendszere, a rövid választási ciklusok stb miatt minden politikus akiket meg lehet választani kb ugyanazt csinálja, vagyis fenntartja a korábbi pályát

amikor olyan a történelmi helyzet hogy váltani kell, akkor viszont ez nem jó, akkor bizony határozottan váltani kell, és az ellenvetésekkel nem törődve végre kell hajtani az irányváltást

 

egy diktátor ezt megteheti élete során többször is

 

Lehet hozni a mai Németország példáját, látszanak a jelek hogy irányt kellene váltani. Egyrészt bukás a bevándorláspolitika, és bukás az energiewende is, de ahhoz pont elég támogató szavazó maradt a rendszerben, meg elég nagy médianyomást fejtenek ki ezek a szereplők, hogy a választásokon az irányváltást képviselő politikusokat szélsőségesnek titulálják, kiszorítsák a hatalom felé vezető útról, és a korábbi (már ismerten elhibázott) politikát folytató Merkel alakíthat megint kormányt. 

 

Az ellenpont Amerikában, ahol szintén demokrácia van, de az elnök hatalma centralizáltabb, tulajdonképpen mázliva sikerült egy olyan elnököt választani Trump személyében aki irányváltást akar végrehajtani. Ez kezdettől világos volt, mindkét oldal estabilishmentjének nekiment. Már a republikánus elnökjelöltségét is igyekeztek megfúrni. A végén megnyerte a választásokat.

 

És most jön a fékek és ellensúlyok rendszer, ami az (egyébként szükséges) irányváltást végrehajtó elnököt gúzsbakötik, és nem hagyják a programját végrehajtani, csak lecsonkított formában.

 

Putyin meg az Ukrán átállás kapcsán azonnal tudott lépni, nem gátolta senki a cselekvésben.

 

Az ország számára viszont a cselekvőképes diktátor csak akkor hoz előnyt, ha az értelmes és az országa érdekében cselekszik, kb mint egy felvilágosult abszolútista uralkodó. Egy őrült császár, egy elaggott vénember, vagy egy paranoid őrült aki a hatalom megszerzésére képes volt, de értelmeset cselekedni  vele már nem tud, az hátrányt okoz.

 

A demokrácia az őrült császár ellen védett, mert szimplán leváltják. Viszont nagy esélye hogy a szükséges irányváltást végrehajtó elnököt is őrült császárnak nézik, és azt is leváltják, így pedig sodródik a hajó a katsztrófa felé - nem lehet a hajót kormányozni. Túl kicsi a kormány, és túl sok rajta az ellensúly.