A. A. MILNE

 

MICIMACKÓ

 

(fordította: Karinthy Frigyes)

 

Hatodik fejezet,

 

amelyben Fülesnek születésnapja van, és két ajándékot is kap

 

(folytatás)

 

- Várj egy pillanatra! - Három lábán egyensúlyozva megpróbálta a negyediket óvatosan a füléhez emelni. - Nem megy! - mondta aztán a harmadszori sikertelen kísérlet után, mert háromszor is az oldalára esett. - Talán így könnyebben megy... és így jobban hallom... Na most, megvan... tényleg, fekve könnyebb... Most légy szíves, ismételd, amit mondtál! - És patájával igazította előre a fülét.

 

- Engedd meg, hogy születésnapod alkalmából üdvözöljelek - ismételte Malacka.

 

- És... és ezt nekem mondod?

 

- Neked hát, Füles!

 

- És... és... az én születésnapomra célzol?

 

- Arra.

 

- Úgy érted... izé... hogy nekem igazi születésnapom van?

 

- Úgy bizony, Füles, és én ajándékot is hoztam neked.

 

Füles leeresztette jobb füléről jobb patáját, megfordult, és nagy nehézséggel felemelte a bal patáját.

 

- A másik fülemmel is szeretném hallani - mondta. - Volnál szíves...

 

- Ajándék! - mondta Malacka jó hangosan.

 

- Nekem?

 

- Neked.

 

- És... és... ez is a születésnapom miatt van?

 

- Persze hogy amiatt!

 

- Azért, mert... izé... nekem igazi születésnapom van?!

 

- Igen, Füles és hoztam neked egy léggömböt.

 

- Léggömböt?!... Azt mondtad: léggömböt? Azt a nagy buborékot gondolod, ami olyan színes, és fel szokták fújni?!... Mulatság és öröm és vidulás... és ének és tánc, hipp-hopp, hejehuja... azt akarod mondani?

 

- Azt, de attól tartok, illetve... illetve igazán sajnálom, Füles... de ahogy futottam hozzád a léggömbbel, orromra puffantam, és...

 

- Ó, ó, minő szerencsétlenség! Biztosan nagyon gyorsan futottál, Malacka... Remélem, nem ütötted meg magad...

 

- Én nem... de... Füles, kérlek... a léggömb... az bizony szétpukkant.

 

(Folyt. köv.)