Mikor elér a gonoszság kegyetlensége, akkor azt gondolod, igazságtalanság történik

Pedig annyi történt, nem álltál az igazságtalanságaim elé, hanem hagytad, hogy olyanok legyenek, mint az ostor, amikor visszacsap

Mert kényelemből, és nagyravágyásból elfelejtettelek Téged, szándékosan elfelejtettelek Téged

Tehetném, hogy biztonságban legyek, Szent Véred oltalmában, de ahhoz meg kellene hajolnom

Ha nem hajolok meg, majd meghajlít az ostorom, megpattintottam, és nem figyelem, mi történik

Annyit kellene tennem, hogy szeresselek Téged, ó, milyen könnyű feladat

Nem is feladat, a lényegében a vágyam a feladatom

Ha annyit tennék, abból szemlélnék, ami nem én vagyok, a testvéremben szemlélve, akarva a jósorsát

Ha annyit tennék, megtalálnál engem, mert a lényegében Téged figyellek, akkor is, ha a tudatom nem tudja

Ez a jóság

A gonoszság magából indul ki, aki meg tudva akarja a gonoszságot, újra a másikból indul ki, a rossz sorsáért

Ott kezdődik a gonoszságom, hogy nem tudom a gonoszságot, a magam előnyét keresve

Minden gondolatom, minden beszédem, és minden tetteim, és tetteitek, bumerángok

Ha nem dűlök egyre a gyermekemmel jó szóban, akkor hagyom, megessen rajta a saját akarata

Elléptél a gonoszságaim elől, hogy visszacsapjanak az indítóra, magamra

Nagyságom tiltakozik, tiltakozzon, hiába tiltakozik

Amíg nem Belőled szemlélek, csak annyit látok, ami az árnyékom

Ha valakit szeretek, és a Véred oltalmába helyezem minden nap, akkor megtudom cselekvő vagy, és vért vagy, és páncél vagy

Ha az ellenségeimért imádkozom, hiába tekerednek a lábam között kígyók, ha marnak, egymást marják meg

Mindig így történt, és mindig így fog történni

Ha Benned bízok, kitartok, és lehetsz a vértem