Mai futás-kutyás élményem Frutti - egynegyedéves gyönyörű bársonyszőrű vizslalány.
Futok, élvezve a kora reggeli szél- és egyéb csendet, nyugalmat, és egyszer csak - balról a nagy füves rétről rohan Ő - lobog füle, farka, betámad, ugrál rám, mancsol, adja a puszikat, össze-vissza koszol a tappancsaival bokától hónaljig, mert liheg a nyakamba ismeretlenül és ellenálhatatlanul...
"Ki vagy te drága újabb büdös desznó, imádni való vizsi"? - nézem a gazdit - nem ismerős - néz ő is engem "ki maga tekintettel" morcosan?!
Bocs, hogy megdögönyöztem, de nem tudtam ellenállni ennek a gyönyörűségnek, mondom. ...hát ilyet magán kívül még soha senkivel nem csinált még- volt a válasz - imádni valóak.