Szépen alakul :-)

Igen, az EC-k egy nagy előnye, hogy a darufejben egyesítettek minden működéssel kapcsolatos dolgot.

 

Folytatom a második modellem bemutatásával, a magyar gyártású QTS-101 felülforgó darura esett anno a választásom.

Ez merőben más technikát igényelt, mint ez előző, alulforgó daru, mások az erőjátékok is. Az alulforgónál a húzóerőket a kötelek veszik fel, a felülforgónál viszont az oszlopban, az oszlopcsúcsban és környékén komoly csavaróerők, nyomaték ébred. Az alapanyag is változott, speciális rézprofilokat szereztem be (1x1 mm-es és 2x2 mm-es négyzet keresztmetszetű).

Sajnos itt elkövettem azt a hibát, hogy bíztam a pillanatragasztó erejében. Később bebizonyosodott, hogy nem jól tettem, a pillanatragasztó ugyan erősnek tűnik, de hirtelen erőhatásnál ridegen viselkedik, nem rugalmas, elenged. Ez különösen fém-fém ragasztásnál jön ki, ott nem elegendő a pillanatragasztó ereje.

Szóval az építés itt is az alvázkereszttel indult, masszív alu szelvényből van a kereszt, a kerékszekrények a szokásos telefonkártyás, alátétes módszerrel készültek. A pontos beállíthatóságot a kerékszekrénybe beépített kiálló csavarok biztosítják, melyeken egy anya van és erre támaszkodik fel az alváz.

 

Az oszlop a már említett 1x1-es és 2x2-es rézprofilokból készült. Mivel a rácsrudak egy része vízszintes, tehát merőleges az övrudakra, azoknak érthető okokból tizedmilliméter pontossággal ugyanolyan hosszúaknak kellett lenniük, máskülönben vagy befeszülnek, vagy nem érnek hozzá az övrudakhoz. A megoldás egy célgép készítése volt, ami a normál barkács vágógépnek szolgál állványul és egyben megvezeti a munkadarabot és egy ütköző segítségével teszi lehetővé az egyenlő hosszú vágásokat.

 

 

A gém is réz, illetve fa profilokból készült:

 

Ellengém fa főtartókkal és szúnyogháló trepnivel.

Oszlopcsúcs a csapággyal:

És a kész modell: