Utunk utolsó állomása Merauke, ahová elsősorban az olcsó repülőjegy (400 ezer rúpia) és az érdekes táj miatt jöttünk 3 napra. Itt annyira nincs külföldi, hogy a bevándorlási hivatalból is kijöttek a szállásunkra, érdeklődvén, hogy mit is keresünk itt.

Merauke pihenésre tökéletes volt, alighanem a legolcsóbb pápua város – rengeteg indonéz él itt és szerencsére hozzájuk igazodnak az árak. Remek kajákat lehet találni, olyan érdekességekkel, mint szarvas sate, illetve a város érdekessége, hogy nagyon közel fekszik a pápua új-guineai határhoz, ami itt kvázi turistalátványosság. Vízum nélkül is át lehet sétálni a határ túloldalára (bár az útlevelet le kell adni a határ indonéz oldalán), úgyhogy elmondhatom, hogy voltam Pápua Új-Guineában. :)

Merauke érdekessége továbbá, hogy Ausztrália közelsége miatt sokkal inkább inkább hasonlít a táj Ausztráliára, mint Indonézia többi részére – eukaliptuszerdők és hatalmas termeszvárak láthatók a városon kívül, a Wasur NP területén – amin keresztülhalad az út a határ felé menet.

A tengerpartja is érdekes, fürdésre alkalmatlan, de Szulavézire jellemző bugis falvak találhatók a part mentén, amelyek előtt hatalmas hajókat építenek. Itt a naplemente is szép lehet, de nekünk ottjártunkkor nem volt szerencsénk.

Számomra a legemlékezetesebb Meraukéból a kaja marad, itt találtuk meg utunk legjobb padang éttermét hatalmas választékkal nagyon olcsón, de az Indonézia többi részére jellemző, „sátras” warungokból is van bőven, ahol egy személy 20 ezer rúpia körül degeszre eheti magát. A szarvas satét (ami szintén nevetségesen olcsó, 2 ezer rúpia darabja) sem fogom elfelejteni, úgyhogy örülök, hogy eljöttünk, de Meraukét nem mondanám mindenképpen megnézendő látnivalónak.