2018. március 3. - Szombat
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta
köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét,
és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta
vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség
támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy
ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket.
Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból
sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos
bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg itt éhen halok. Felkelek,
atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak
béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához.
Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett,
nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: "Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak: "Hozzátok hamar a
legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a
lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és
vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának,
és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a
hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre
az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja
kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én
annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És
te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a
barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre
pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.
De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd
meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32
Elmélkedés:
Lukács evangélista művében több olyan példabeszédet is olvashatunk,
amelyek a bűnös ember felé forduló irgalmas Istenről szólnak, ezek közé
tartozik a tékozló fiúról és az őt visszafogadó apáról szóló is.
A történet a fiú elégedetlenségével és távozásával kezdődik, amely
mindjárt kérdéseket vet fel bennünk. Miért nem volt neki jó az atyai
házban? Miért lázad fel az ellen, akinek életét, megélhetését
köszönheti? Miért enged neki az apja? Miért nem igazítja helyre? Miért
nem akadályozza meg fia távozását? A bűn titkáról van itt szó, amely
annak köszönhető, hogy az ember szabad, Isten ajándékozta meg
szabadságával. Ezzel a szabadsággal vissza is lehet élni, tehát az
ember akár szembe is fordulhat azzal, akinek életét és szabadságát
köszönheti. És Isten nem veszi el szabadságunkat, hanem azt
feltételezi, hogy a szabadsággal együtt vállaljuk a felelősséget is
minden cselekedetünkért. Az ember lázadása azonban olyan zsákutcába
vezet, amelyből egyszer vissza kell fordulni. Ha belátom tévedésem,
akkor van lehetőségem arra, hogy új életet kezdjek, mégpedig Istennel,
aki visszafogad szeretetébe. Emberi méltóságomat ő adja vissza, felemel
a bűn mélységéből.
A nagyböjt alkalom számomra, hogy beismerjem bűneimet és az irgalmas
Isten felé induljak. A közelében újra átélhetem a megváltott ember
örömét, a bűntől való szabadulás örömét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek
lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal,
tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s
megmutattad az Istenhez vezető utat. Életutad végső soron mindig
felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgotán álló
kereszten. Társaid szeretnénk lenni utadon, amely a halálon keresztül
az életre vezet! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180303.mp3
