Na, túl vagyok az idei első tempós futáson.

A szomszéd faluban Bogácson 14. alkalommal rendezték meg az év elejei versenyt, amit Latyak futásnak neveztek el. Én idén voltam először.

Igazából idén nem verseny volt, mert nevezési díj, időmérés és így eredményhirdetés sem volt. Van jókedv, frissítő állomások teával, banánnal és akik nem vezetnek, azoknak a pince soron borral és pálinkával :-). A célban tea, forralt bor és hagymás zsíros kenyér várt. Illetve aki akart rendelhetett némi anyagi ellenszolgáltatás fejében bográcsgulyást is. A futás fáradalmait a bogácsi strand gyógyvizében díjmentesen lehetett kipihenni.

Az útvonal egy 14 km körüli kör az első 8 km aszfalt úton Bogács-Cserépfalu- Bükkzsérc útvonalon, ami egy pár 100 m szakasz kivételével gyakorlatilag végig emelkedik, majd a szőlők között vissza Bogácsra. Ez a szakasz a névadó, mert sárral vastagon befedett, elsüllyedt makadám út, rövid szakaszon földút. Mára hó már nem maradt az úton csak egy rövid szakaszon, így csak csúszós sár volt és pocsolyák, mert a szép napsütésben éppen kiengedett az éjszakai fagy mire elrajtoltunk. Én a futók többségéhez hasonlóan aszfaltra való cipőben indultam, nem hiszem, hogy terep cipőben jobb lett volna ez a saras szakasz.

Én azzal a szándékkal indultam, hogy olyan intenzitáson fussak, amit egyedül nem biztos, hogy tartanék ilyen távon. A lehetőség adott volt, mert a környékről tőlem gyorsabbak is sokan indultak.  

Az elméletem az volt, hogy 12 éve kb 1 órát bírtam úgy, hogy az átlag pulzusom 167 volt. Akkoriban ez az intenzitás sík terepen 4:10 körüli átlag tempót jelentett. Most a cél az volt, hogy valahol 158 körüli átlag pulzussal menjek végig és majd kiderül milyen lesz a tempó. A tervezett magas intenzitásra tekintettel úgy 20 perc laza poroszkálással bemelegítettem.

Szerencsém volt, mert az egyik gyöngyösi ismerősöm olyan tempót futott, amit én is tudtam tartani a tervezett intenzitáson, így rátapadtam és majdnem végig a sarkában loholtam. Amíg az aszfalton haladtunk nagyon jól éreztem magamat. Az aszfaltos szakasz végén 8. km előtt egy 300m hosszú utca 20m szintet emelkedik és még ezen is sikerült jó tempóban felfutnom. Az órám a 91%-ra állított felső határon csak itt csipogott rám. A csúszkálós, ragadós saras útszakasz kicsit lassított és már éreztem kezdek merevedni, de a célig azért a lejtő bevitt, bár nem tudtam szaporázni a lépést az utolsó 1 km száraz útján sem, nem sikerült 4:30-as tempónál jobban felgyorsulnom csak az utolsó pár méteren.

A vége 13,7 km 1:10:55

Az átlag pulzus 88% (155)

 

Kíváncsi leszek milyen izomlázam lesz holnap. Ha nem túl durva, akkor holnap b2b edzés apropóján egy szokásos 21km-es hegyi kört még lefutok. Így majdnem összejön a jövő hét végi verseny távja.

Ugyanis a március 3-ra tervezett 43 km-es teljesítmény túra helyett inkább a 35 km-es FunRun futamra neveztem a Bükki Kilátásokon. Ahogy az időjárás előrejelzést nézem, jól döntöttem.