Ki az, aki ne lélegezne a tavaszba, amikor jön a tavasz, a tavasz mámorító illatába?

Ó, mikor a tél utolsó ölelésébe már beleszólnak a madarak

Még melegbe burkolom magamat, de a szívemet már átöleli a megújulás

Már magától jön a mosoly, a tavasz mosolya az arcomra

Ó, ha figyelek, megakad a figyelmem, nem akadályba akad, hanem kinyíló térbe

Már fülelek, és elérnek hozzám, a közeledő hangok, a nevetések hangjai

Már kinyílok kérni, és megkapom, kapni

Már lassan elkezdek nyújtani, és felém is nyújtó kezek érnek

Már lassan elkezdek ölelni, és tétova kezek nyúlnak felém, megölelni engemet

Kifordulok a befordulásból, a magamba fordulásból, befordulok Hozzád, és kifordulok, befogadni

Rettegtem, az érintéstől, és most más érint meg engem

Féltem, hogy megérintenek, és elkezdem várni, hogy megérints engemet

Az első érintés elmúlik, és jön a lelkem érintése

Megérintesz a Lelkeddel, és már a kezem érintésében is ott van a lelkem érintése

Még visszatartom magam, nehogy félreértsél, majd amikor visszafogod magad, majd legyőzöm a visszafogottságod

Az első elmúlik, és marad az élet

Az elmúlás elmarad, nem kérek belőle

Dalolnak a madarak, mert itt van, a kérek

Mert itt van, válaszolok, kérdezz, és válaszolok neked

Szívembe veszem a kérésem, és megtalálom a válaszodat mindenben