"Amióta a zsidók áttértek az egyistenhitre és a "Messiás"-várásra, valamint mind a mai napig (tehát ca.6 ezer év alatt)"

Ez a 6000 év kissé soknak tűnik, a zsidóság - a mai értelemben - alig 2000 éves.

A zsidóság alapvetően kétféle etnikum mai ötvözete, mely 3000 év óta asszimilálódik nem minden nehézség és ellentét nélkül egymásba, s ma zsidó néven szerepel.

Az egyik az őshonos kánaáni, más néven izraeli (és még sok más töredék népcsoport) a másik a térségbe beszivárgó hatalomra törekvő, de jelentős kisebbségben lévő héberek.

Az előbbi egy magas kultúrával, kiforrott vallással, többistenhittel rendelkező városlakó, az utóbbi, pusztai vándornép bálványimádó, alacsonyabb kultúrával és markáns patriarchális szemlélettel.

A héberek kb 1300 körül jelentek meg, folyamatos beszivárgás útján. A kánaáni vallást csak jóval később vették át, mely államvallássá lett (Él, Aséra Baál), s amit a héberek soha nem tulajdonítottak magukénak, mert nem felelt meg az ő maszkulin-elvű felfogásuknak.

Az ún. egyistenhit, mely a kánaáni vallás "megreformálásaként" jött létre minden más isten tagadásával. (Él kivételével és átkeresztelésével) a 4-5 sz.-ban.

Ettől kezdve beszélhetünk a térségben egyistenhitről. (Amely - ahogyan a kánaáni vallás a héberek körében nem, úgy az egyistenhit sem volt elfogadott a kánaáni (izraeli) őslakosok részéről)

Ez a konfliktus - a héberek uralma és vallási ideológiája - váltotta ki a Messiás-igényt, aki megszabadítja Izraelt a héberektől.

Jézus, - és talán valóban sok más hasonló gondolkodású próféta - ezt a politikai-szellemi-vallási törekvést személyesítette meg.

 

"Flavius nagyon hosszan foglalkozik viszont keresztelő Jánossal. Tehát az ő személye sokkal fontosabb volt, mint az állítólagos Jézus!"

Ez a fentiek alapján érthető is, hiszen a kánaáni-izraeli részről bárki Megváltónak számított aki szellemi vagy politikai vezetőként szemben állt a héberekkel.

Jézus személye  - és kultusza - ezt az igényt és törekvést testesítette meg.