Picit utánaolvastam.

„Mesterem, Bay Béla megjegyezte: „Kisfiam, vagy kiesel az első fordulóban – majdnem így történt –, vagy megnyered.” A legendák kategóriájába tartoznak azok az iskolák, amelyeket ülve, helyben állva vagy totyogva a somogyi vadásztanyán, Béla bácsi kedvenc világában eltöltöttem. A lábtörésnek köszönhető, hogy a kezem úgy „feljavult”, mint sem előtte, sem utána sosem. Lelkileg is jó állapotba kerültem, mert elmaradt a favágómunka, amely a többieknek kijárt Tatán. [...]

– Szerencsésnek tartja, hogy Bay Béla volt a mestere?

– Nekem rengeteget jelentett. Nála az volt a lényeg, hogy a kulcsakciókat maximális precizitással és gyorsasággal kellett végrehajtani. És a tusokat abból a nyolc-tíz akcióból kellett adni, amit „belőttünk”. Amit ha éjszaka felébresztenek, akkor is végre tudok hajtani. Nem mindenkinek feküdt a Bay-stílus, sokan otthagyták, mert nem bírták a kemény, monoton munkát. A százötvenedik kitörésnél is azt mondta: „Lassú.””

Pap Jenő: Valójában rossz csapat voltunk

http://magyarhirlap.hu/cikk/17251/Pap_Jeno_Valojaban_rossz_csapat_voltunk