hogy a némettől  sikerüljön elszakadni, kellett találnia egy angolszász gondolkodót. de a milliárdnyi népesség bizony nem igazán tudott kitermelni gondolkodásra hívó filozófust. (így nem csoda, hogy a magyarok se).

persze van tízezernyi angol-amerikai  filozófus, de ezek egy része semmitmondás, más része nyelv-filozófia mocskában fetrengő, harmadrész pragmatista semmi gondolkodást nem igérő.

támadt egy mentő ötlete. föltúrta az asztala és az ágya közötti hullámzó sok neszményi könyvhalmazt tudta, hogy a tatabányai  akkurátus menyecske ráharap de czeslawra vajh miért nem és a hortobágyi gyilkosra a jogásznő ő annak idején még kriminálpszichológus is akart lenni és megkereste störig könyvét kleine weltgesichte der philosophie és egyrészt rátalált samuel alexanderre, akiről még nem is hallott, másrészt rádöbbent, hogy whitehead  megér nem egy de legalább két birkafaggyús neszményi teát (vagy misét?)

így ment el ma gyúrni. még fáradt volt a csütörtök estitől. és ez így megy már kb. egy éve. kriminálpszichológus is akart lenni. volt néhány börtöntöltelék a környezetében, és volt még több (kommunista) gazember, akik viszont elkerülték a rácsokat. ez izgatta. na és persze már 22-23  éves kora óta vonzza a filozófia -és minden, ami ezzel jár:pszichológia, szociológia, irodalom.

izgalmas tudomány lehetett volna a victimológia is, de ennek az igazi kialakulását a DE/DM nem segítette, mert még akár ellene is fordulhatott volna.

pedig a thanatosz nem csak az individium szintjén mozog, hanem a szociológiai dimenziókban is.

a pszichiátere meglepődött, amikor mondta, hogy olvasta az anyja könyvét a jog és személyiséget. persze ez nem igaz. nem merte neki megmondani. szívesen dicsekedett volna, de nem tudott. a thanatosz itt is működött. szociális autizmus. az ő találmánya -sa ját magáról. 

az egyik nyári hortobágyi futóversenyen lehetett jelentkezni az őszi budapesti maratonra. beállt az asztal előtti rövid sorba, és akkor az addig lazán fujkáló szél hirtelen felerősödött. hortobágyi vihar kerekedett. az asztalt feldöntötte, a papírokat szétfújta. elméletbe szerette a misztikát, de gyakorlatban nem - így gyakorlatban utálta a csillagjóslást, a babonát, asztrológiát  stb. de éppen akkoriban eljutott a bölccsé válás azon szintjére, hogy figyelte a jeleket. nem aprólékosan, nem tüzetesen, hanem csak a nagyobb pofonokra fordított nagyobb figyelmet. és az ilyen hirtelen viharokra. 

a sors (az ég, az óm, a teremtő stb.) lehet, hogy nem akarja, hogy induljon a maratonon (mint abszolút életveszély számára). nem is indult. de a következő évre már ezt elfelejtette és megpróbálta. akkoriban 55(?) körül járt. 1O kilométernél utol is érte a menetzáró busz, de elkanyarodott előle, felszaladt egy másik útra és "elviharzott" egy menetrendszerinti villamossal. aztán visszakocogott a népligetbe, a rajthelyhez. 

hatvan évesen jött rá, hogy a triatlont nem neki találták ki. hiába na. költő volt. költő filozófus. tudós-költő-filozófus. 

lúzer a köbön. ezt ma délelőtt tanakodta-meditálta ki magában. ott volt a fele annyi idős kolosszus, aki nem kétszer, hanem háromszor akkora kocsival jár mint ő. na mindegy, mindenkinek a maga útját kell járnia. ő "erre " rendeltetett. de mi a fene lehet ez az "erre"?

 

adele - Rolling in the Deep

https://www.youtube.com/watch?v=rYEDA3JcQqw