Hm. A "dl" vs. "cl" kérdés már nemcsak nálad, hanem a korábban íróknál is feltűnt, és én is úgy éreztem, hogy azért ezek az adatok túlzások, színezések, amelyek sokszor valóban olyan érzést kelt(h)e(t)nek az olvasóban, mintha az egész sztori kamu lenne, akkor is, ha nem az. Szerintem ezt szerette volna elmondani a kommentelő, aki kiakadt a mértékegységeken, ugyanakkor mélységesen elítélem azt a módot, ahogyan ezt megtette!
Sajnos elég gyakori jelenség, főleg ezen a fórumon, hogy ellenséges, kioktató, lekezelő, okoskodó írásbeli hangnemet alkalmaznak a kommentelők, valószínűleg azért, mert nem képesek kommunikálni másokkal. Főleg a mai fiatalabb korosztályra vonatkozik ez a probléma, és a topikban nagyon az az érzésem, hogy mindenki csak elvár és elvár, de nem kér, nem javasol, nem kezeli a történetírókat emberként! Ellenben robotszerűen elvárja, hogy kiszolgálják, csak hogy legyen mire kivernie, miközben ő maga nem tesz semmit azért, hogy a topik minőségibb sztorikkal ellátottabb, eszmeileg gazdagabb legyen. Szerintem pont az ilyen gépies, egocentrikus, sivár, embertelen, érzelemmentes mentalitás miatt nem talál a túlnyomó többség sem magának párt vagy partnert az internetes világban. Mert amint történik valami apróság, ami neki nem tetszik, máris rinyálni kezd, vagy lekoptatja a másikat, miközben senki sem tökéletes, olyan ember egyszerűen nincs!
Szerintem ezt kellene mindenek előtt megtanulni és tudomásul venni, hogy minden ember hibázhat, és ha hibázik, azt is emberi módon kellene, illene kezelni, és aki erre képtelen, akkor viszont ne szóljon hozzá az adott témához, mert ő sem tud legalább annyit felmutatni, mint az, akit kritizált! Kritizálni a másikat rém könnyű. A kritika azonban kétélű, minősíti azt is akinek írja, viszont minősíti azt is, aki írja!
Azonban megértem a te álláspontodat is, kedves PusIsAr60! Próbálod te is leírni, ami benned van, részben azért, mert a topik alapeszménye, alaphangulata kikívánkoztatja belőled, és az élmény újra meg újra magával ragad, amint újraéled magadban az egészet, és annyira jó volt, hogy nem tudod eléggé kifejezni azt a fenomenális érzést, amit akkor te megéltél, és most kiadsz magadból, amiből viszont arra következtetek, hogyha már megírtad ide a sztoridat, akkor azért esetleg te magad is szerethetsz adni. Ez pedig egy dicséretes dolog! :)
Ha elfogadsz egy jótanácsot, te is, és a többi író is, ne adjatok meg ondómennyiséget! Inkább ne!
Ez is lehet egy olyan "akaratlan hiba", mint az, ha valaki az emocionális sodorból a részletesség miatt lép ki, hogy kirészletezzen amúgy teljesen mellékes dolgokat. Ezzel azonban devalválhat a történetében visszaadott fantáziaélményen! A túlzott részletességgel te is sokat ronthatsz a történeted minőségén, valósághűségén, ráadásul félreértésre adhat okot, ami pedig egy ennyire primitív veszekedés melegágyát képezheti, mint az imént, amire (mármint a veszekedésre ugye) alapból semmi szükség nincs ebben a topikban. Tudom, és megértem, hogyha többnek érződik az ondó, az élmény,... minden, ezzel nincs is baj! :) Meg ugye nem vagy te sem profi író, mint itt szinte senki! :D De azért egy kicsit gondolkodj az olvasó fejével is, mielőtt véglegesíted a történetedet elküldés előtt! (Ugyanez a kérés a kritikusok felé is él: gondolkodjanak egy kicsit az író fejével is, mielőtt kritikát fogalmaznának meg velük szemben! Mert ugye egy kritika is kétélű: minősíti azt is akinek írja, viszont minősíti azt is, aki írja!)
Peace! :)
