A Bernstein-Maratonról írt Malina János revizor:

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/7096/az-obudai-danubia-

.

Várdai István is szerepelt, a rá vonatkozó részt kiemeltem:

.

"A Három meditáció, mint három és fél évtizeddel későbbi darab, természetesen mérhetetlenül több zenei és élettapasztalat birtokában készült, mint a korai mesterremek. Pontosabban sokkal inkább ez a darab tekinthető valamifajta remeknek, mindhárom tételében szép, mély és emlékezetes gondolatokkal – miközben Bernstein egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy jutalomjátékul szolgáljon egy nagy csellistának, a Rokokó variációk nyomdokában járva. Egyetlen illusztrációként hadd hozzam fel a harmadik tételt, ahol a jellegzetesen bernsteini, hemiolás ritmikai játékokra alapozott táncos szakasz és visszatérése az elképzelhető legátszellemültebb, csodálatos mélyvonós- és hárfaszínekkel megfestett triót fog közre. A zenekarról és karmesteréről nem tudok, de nem is szükséges többet mondanom, mint az imént: nagyszerűek voltak. Várdai Istvánról viszont ezúttal is le kell írnom: játékának elmélyültsége és elsöprő kantábilitása, ugyanakkor a zenélés kitörő öröme, a Bernstein játékos egyéniségével való kongeniális azonosulás egyenrangú művésznek mutatja őt a darab eredeti címzettjével való összehasonlításban is."

.

.

Az idézethez: Bernstein 1971-ben írta azt a színpadi miséjét (Mass), amelyet J. F. Kennedynek dedikált. A mise három tételén alapul a csellóra-és zongorára írt Három meditáció, amelynek későbbi  ősbemutatóján M. Rosztropovics volt a csellista a szerző kíséretével.

A kritikus ezen megjegyzése is azt erősíti meg, hogy nem kell ódzkodjunk világklasszis előadóink (Várdai, Baráti, Várjon stb.) minősítétől, ha jó a fülünk a kiemelkedő muzsikákhoz...