„Egyetlen szót mondott az Atya, s ez az Ő Fia volt.

Ezt mondja mindig örök csendben, s a léleknek azt csendben kell meghallania” (Keresztes Szent János)

Vegyük tehát elő a Szentírást, és szentjeink példáján felbuzdulva, segítségüket kérve, még ma fogjunk neki olvasásához! Csendben elmélkedve tegyük azt, hogy Isten Igéje, aki Isten keblén nyugszik és a Szentírás írott szavai mögött is ott rejtőzik, feltárja magát előttünk, szívünkbe hatoljon, és abban lakást vegyen.
Akkor tudni fogjuk mi is az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismerjük Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és betelünk az Isten egész teljességével (vö. Ef 3, 18-19).

fr. Tarzíciusz