mikor a kék égben, lebegtek a fehér felhő kötegek
ott vesztünk el
ahol volt az a zöld fűrengeteg
még mindig belereszketek

csak te meg én

a nap sütötte tájba belehempereg  
két szerelmes gyerek

ott leltem rád
ahol a folyó futhatott a völgyben
megtaláltam abban a kis törékeny hölgyben
a világ minden kincsét
azóta se

már eltűnt, messze vagy
hegeket, foltokat váj a sárguló fűbe a nap
úgy szerettelek

hol a zöld? amiben barangoltunk
hol a szívünk? tudod, együtt harangoltunk
hűvös szél fújja át
ennyi maradt

tűz ... hamvak, majd huss
a rideg, az egyáltalán minek
a sorrend