azt írtad a természetben a legerősebb a szétválasztottság érzése ... akkor gondolkodjunk ezen:

 

"S valami furcsa módon

nyitott szemmel érzem,

hogy testként folytatódom

a külsõ világban -

nem a fûben, a fákban, hanem az egészben."

a Tan vonatkozásában csak a tudat és a tudatban zajló események a mértékadók.

A gondolkodásnak többnyire oka van, mint meinden történésnek, tudjuk a gondolat olyan mintha antimateria lenne - a gondolatot nem tudja értelmezni pl a materializmus pontosan ezért.

Azt is lehet megtapasztalni annak aki gyakorol, amikor a gondolat gondolja ki a következő gondolatot és ezt nevezem én elmélkedésnek, feltéve ha a mindennapok problémáimtól el tudok szakadni ... de régi motoros vagyok, így elszakadok.

Mi lehet a gondolkodással kapcsolatos ha nem az értelem. 

Mert az egoról tudjuk, hogy elfogult és hedonista ... mindig szomjazik valamire amit feltétlenül el akar érni, ami neki esetleg probléma,. ha még nem próbálts .. és ebben az idióta játékban gyakran pusztul a test.

Az elme az képtelen gondolkodni mert el van foglalva azzal amivel tömi őt az öt érzékelés, és világos hogx nem is lesz erre szüksége hiszen mint önvaló lesz gondolkodásra képes és lesz azzá ami vagyok. ... igazából azzal sincs tisztába, hogy ő micsoda, vagyis eszébe nem jut hogy az én lenne, a mai ugrálás elég rendesen betesz neki

aki tanult azt gondolja az ego nem lehetek én mert mindenről azt gondolja "enyém" viszont világos, hogy semmit nem birtoklok. Ezek nagyrésze amúgy teljesen felesleges és értelmetlen kacat.

az elméről alig tudunk valamit, 

közben az értelem eszementen tanul, elmélkedik és ki is merül egy idő után

de az értelmünkkel fogjuk fel először, hogy a francba már az ego hülyeségeivel és kezdünk az elme felé fordulni, lehet csak azért mert zavar a nyughatatlansága

amint ki van pipálva az ego, az értelem az elmére koncentrál éd elkezdődika felébredés folyamata  ugyanisfelismer két dolgot

1. amig az elme úgy ugrál mint a majom a fán, addig neki ugyan nem lesz nyugta

2. ha nincs ego, akkor meg vajon ő miért fejlödik hiszen éntelen

Aztán egyszer leesik a tantusz és figyelmét az elmére fókuszálja mig meg nem pillantja benne a csírát, a buddha-tudat apróságát ... amiről az elmének fogalma sincs

No ilyenkor kezdődik az elmélkedés kora aminek megfelelő vagy nem-megfelelő módját úgy kontrollálja hogy meditál.

meditálni annyit tesz, gondolatban elkészíteni egy müködő modellt ... annak egyre fejletteb változatát, egyre magasabb és bonyolultabb szinteken ekkor átéli az ürességet mint önmagát, ráébred önmaga ürességére ez esetben az éntelenségére, és elkezdi keresni önmagát. Indokolt mert különben miért lenne éntudata ha valami nincs őbenne benne. Az világos hogy az értelemben nincs énség. Akkor marad az elme és megvilágosodik az elme az értelem eme felismerésének fényében.Ennek vannak folyományai, hiszen az értelem csak tanul, elméledik és meditál.

Semmi mással nem érhető el a megvilágosodás.

Vagyis a vallássá lett budhizmus nem vezethet el a nirvánába, ha csak prédikációkat hallgat, ha szent iratokat olvas, ha mantrákat recitál ... legfeljebb az elbutulás útjára lép. Megáll a törekvés és lemarad a világ állandótlánsaga okán arról ami van. Feladta, de nem bukott el.

Szóval nem csak az atman a Brahma, hanem az autód, a söröd és a barátod is. Ez utóbbi az alapja az együttérzésnek. Minden indianak minden érző lény nyomatékosan a Brahma és óvatos tiszteli benne, tudba azt, hogy érző lény. A kövek is Brahma, de ezek nem érző lények.

Mostantól a Tant tekintsd kognitiv tudománynak és soha ne gondolt, hogy a kör véget ér.