Megjöttek az első beszámolók Baráti Kristóf és a Vladimir Jurowski dirigálta LPO-koncertről. A fő téma a cári Oroszország zenéje volt, és az estet úgy vezették fel, hogy Tündérmese kezdődik. Ezzel a február 3-i hangverseny első számaként hirdetett Rimszkij-Korzakov-műre is utaltak.

 

A Daily Telegraph írása csak röviden foglalkozik Kristóffal, ezt kiemelem a cikkből:

"Rimszkij-Korzakov és Stravinszkij között időben félúton élt Glazunov, aki Stravinszkij korai műveire is hatással volt, és emiatt volt érdemes meghallgatni a heves lírájú hegedűversenyét és az op. 42-es (hegedű-zongora) Csajkovszkij-mű egyik tételének (a Meditációnak) általa hegedűre és zenekarra készített átiratát. Baráti dallamdús intenzitással kezdte a versenyművet és könnyed virtuózitással szinte keresztüllebegett a finálé sűvítő harmoniáin, majd megnyugodott a Meditációban."

 

A másik kritika a bachtrack-é, benne hosszabban Kristófról, és ezt fordítottam le ebből is:

 

Jurowski és az LPO egy varázslatosan titokzatos utazást tettek a cári Oroszországban (Alexander Hall írása).

 

Straviszkij és Glazunov között egy szeretettel és gyűlölettel teli kapcsolat volt, de mégsem képzelhető el, hogy Stravinszkij balettjei elegánsabbak és finomabbak lettek volna az idősebb mester hatása nélkül. Sajnálatos, hogy Glazunov a-moll hegedűversenyét nem értékelik kellően, viszont Baráti Kristóf szimpatikus
interpretációjában a mű kiváló tulajdonságait semmiképp sem becsülte alá. Az alsó regiszterben érzékeny földi hangokat, míg a magasabb fekvésekben
költői melegséget produkált, átengedve magát a játékos pillanatoknak, miközben a témák oda-vissza haladtak a vonósok, a fafúvósok és a szólista között, aki aztán egy igen lendületes központi kadenciát játszott. A trombita által indított ünnepélyes fináléban kifogástalan hangulatú pezsgő ritmusokat és dallamvonalakat hallottunk. Ebben a  tételben a fúvósok (különösen a fuvola és a pikkoló), a rezesek és a harangjáték csillogó hangjai úgy hatottak, mint amikor a nap sugarai a fagyott földön heverő jégkristályokat érintik meg.
Kellemes volt, hogy már a műsorba beépítették a "ráadást", Csajkovszkij hegedűre és zongorára írt miniatűrjét, a Meditációt (az op. 42-es II. tételét), amit Glazunov írt át hegedűre és zenekarra, s talán azért is volt jó a választás, mert Stravinszkij rajongott a nagy romantikáért, ami előtt tisztelgett is az 1928-ban írt "Le Baiser de la fèe", azaz A tündér csókja című balettjével, amit márciusban adnak majd elő itt, Londonban.