"Uram , egyesíts magaddal , amikor mások javára külső dolgokkal kell foglalkoznom . S aztán add , hogy bensőmben visszatérjek hozzád" / Szent Gertrúd / .

Az ember a testével magán kívül létezik - például ráléphetnek a lábára - , de a lelkével az Istennél van / ha kell , meg tudja bocsátani a lábára lépő gondatlanságát /.

Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából , és orrába lehelte az élet leheletét

/ Ter 2.7 /.

Ezért az ember a szétszórtság - az önmagából kilépés - , és az egyesítés , az önmagába visszatérés állandó mozgásában van .

Más szóval : a világban munkálkodva kell megalkotnia önmagát , az Isten létére alapozva .

Istent tehát soha nem szabad elfelejtenünk , mert csak a vele való közösség alapján menekülhetünk meg a szétesésétől !

Mert aki meg akarja menteni életét , elveszíti azt , aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért , megmenti azt / Mk 8.35 / .

Az Úr Jézussal mindig van esély önmaguk újbóli megtalálására !

A jobb lator , a tékozló fiú , az utolsó pillanatban elszegődő , és mégis teljes bért kapó szőlőmunkás , a Jézust megtagadó , de megtérő Péter apostol mind tanúja ennek !