Megvert az Isten

élettel.

Meg a szerelem:

élnem kell.

Meg a halál is:

félnem kell.

Megvert az Isten

élettel.

 

Meg a poézis

vallással.

Meg a muzsika

hallással.

Meg az éj éber

alvással.

Meg a szerelem

egymással.

 

Fekszem, virrasztok

megverten.

Balekség díját

megnyertem.

Ostobaságét,

én, marha.

Lettem ilyen kész-

akarva.

 

Lettem, hát lettem,

nyöghetem.

Nincs piros ászom,

tök hetem,

tüdőm akár ki-

köphetem - -

lettem és tettem -

nyöghetem.

 

Lettem, hogy legyek

végtére

ország-világnak

cégére;

ki tudja, ilyen

cég ér-e

bármit is - járjunk

végére.

 

Föld alatt dől el,

nem másutt,

föld felett, füstben -

nincs már út,

akadjon az, ki

megértse,

ne vélje, hogy csak

azértse.

 

Függök a légben,

és a föld közt -

választhaték vón jobb

időközt?

Mindegy. Hisz nem én

választék.

Legfönnebb, hogy nincs

választék

 

hajamban - ez is

valami.

Ki tud mindent meg-

vallani?

Ki tud mindent meg-

hallani?

Vagyok. És ez is

valami.

 

Ez Szilágyi Domokos -Megvert az Isten címen is ismert kézirattöredéke. Amikor kamaszok voltunk Annával, Szisz (ahogy mindenki hívta) és Nemes Nagy Ágnes volt a két legfontosabb költő az életében, úgyhogy elő-elő került ez a vers. Most hirtelen újra felbukkant az életünkben, a nagyváradi Senki Madara előadás ezzel ér véget, elég katartikusan. Úgyhogy három napja ez jár a fejemben.

 

Dragomán György