Sziasztok!

Lassan három hete vagyunk Belitung szigeten, több mint 1200 km-t lemotoroztunk, úgyhogy, mondhatni elég jól bejártuk a szigetet. Gondoltam, írok róla egy kis beszámolót.

 

Mielőtt ide érkeztünk volna, Jakartában töltöttünk pár napot, a zsúfolt, nyüzsgő, szmogos nagyvárosban, ahol minden sarkon két óriás pláza is van. A szállásunk egy 4* hotel 45. emeletén volt, úgyhogy elég éles váltásnak mondható az itteni körülményekhez képest. :)

Hát ez nagyon vidék!! :) De élvezzük. Most Tanjung Kelayang-on lakunk, kb. 100 méterre egy fehér homokos tengerparttól. Itt nem, hogy pláza nincs, de ha kicsit is normálisabb boltot szeretnénk, akkor be kell menni a városba, a fél órányira lévő Tanjung Pandan-ba, valamint még a sziget másik felén található Manggar városban is voltak nagyobb boltok és benzinkutak. Ezeken kívül, az egész szigeten csak a kis bodega-szerű boltok vannak, ahol azért az alap dolgok beszerezhetőek és aránylag sok is van belőlük. Benzint is ezeken a helyeken lehet venni egy-két literes üvegekben, egy nagyon picit drágábban, mint a kúton.

 

Egy homestay-ban lakunk, egy helyi családdal. Házigazdáink aránylag normálisak :D, de valahogy mégis mások mint az átlag helyiek. Valahogy nem olyan barátkozóak, amit furcsálunk, mert bármerre megyünk, iszonyat kedvesek, aranyosak és barátságosak az emberek.
Csak, hogy egy példával szolgáljak: a napokban történt, hogy lemotoroztunk a sziget déli részére, hogy felmásszunk a Batu Baginda-ra. Már ott voltunk mellette a főuton, de nem találtuk hirtelen, hogy hol kell letérni az útról oda, ahol a felfelé vezető út van. Megálltunk az út szélén, hogy megnézzük térképen, és nem telt el fél perc és egy lány megállt mellettünk motorral és kérdezte, hogy hova megyünk (persze egy szót nem beszélt angolul :)). Mutattuk neki a hegytetőt, hogy oda fel szeretnénk menni. Erre ő intett, hogy kövessük. Hát, mi követtük is, és elvitt ahhoz az ösvényhez, ami a csúcsra vezetett.
Lerakta a motort és jelezte, hogy kövessük. Az lett a vége, hogy felmászott velünk egész a csúcsig :) Ott egy kicsit megpihentünk, bevetettük az Indonéz nyelvtudásunkat és próbáltunk kicsit beszélgetni vele. Majd visszamentünk a motorhoz, és épp el akartunk köszönni, és persze megköszönni a segítséget, amikor kérdezi, hogy akarunk-e látni szép strandot. Hát persze, hogy akartunk :) Így elindultunk utána motorral és követtük a házáig, ahol lepakolta a cuccait és bemutatta a családja épp otthon sziesztázó tagjait: két 5 éves kisfiút, és egy nőt, aki vagy az anyja vagy a nővére volt, ez nem derült ki számunkra :)
Aztán folytattuk is a motorozást le a partra egy étteremhez, ami valóban nagyon szép helyen volt. :) Beültünk egy kávéra és pár percre rá megjelent az otthonából a másik nő a két gyerekkel és csatlakoztak hozzánk. Nem telt el pár perc és már az étterem tulajdonosa is ott ült velünk egy asztalnál és indult is a barátkozás, fotózkodás :)
Miután körbenéztünk, mentünk is tovább, de már mind a négyen jöttek velünk, a nap folyamán még további 3-4 helyszínre. Nem akaszkodtak ránk, szinte mindig csak az utat mutatták és helyszínre érve már kettesben indultunk a felfedezésre, addig ők is jól elvoltak, játszottak a gyerekekkel. Nap végén egy-két fotó után megköszöntünk mindent és elváltak útjaink.
Kicsit hosszúra sikerült ez a kis történet, de annyira szeretjük az ilyen élményeket :)

 

Ezen kívül lettek más barátaink is, akikkel több közös programunk volt már.
Szerettünk volna tengeri horgászatra menni, de vagy nagyon sokat kérnek érte, vagy nagyok a hullámok ahhoz, hogy új barátaink vigyenek el a kis hajójukkal. Cserébe viszont elvittek minket éjszakai garénéla rák vadászatra: kaptunk felszerelést, és megmutatták a módszert, amivel annyit sikerült összegyűjteni, hogy másnap közösen fogyasztottuk el az egész családjával vacsorára.
Máskor kagylót tanultunk meg gyűjteni: hol és hogy kell keresni őket, melyik a finom és melyik a még finomabb :D Ezt már együtt is főztük :)
Egyik vasárnap pedig "full day program" volt, egészen reggeltől estig jöttünk-mentünk, még egyik ismerősük óriási gyümölcsöskertjébe is elvittek minket, ahol minden finomat kóstolhattunk. Az idős házigazda annyira barátságos volt, hogy nem csak ölelkezve kellett fotózkodni vele, de még két nagy szatyorral elvitelre is felpakolt nekünk minden finomságból.

 

A fehér turista nem túl gyakori a szigeten. A három hét akatt kb. az egy kezemen meg tudom számolni mennyivel találkoztunk, így elég sok a Hello Mister, integetés, fotózkodás, de nem tolakodóan.
A legtöbb turista Indonéz, Jakartából, akik szintén örülnek, ha indonézül váltunk velük pár szót, és/vagy készítünk pár közös fotót :)
Az árak kb. hasonlóak mint bárhol máshol indonéziában. Itt is meg lehet találni az egészen olcsó kajáldákat, ahol a helyiek is esznek.
Kajában kicsit szerényebb a kínálat, mint mondjuk Balin, ami ezért egy kicsit hiányzik is. Például Gado-gado-t eddig nem találtunk sehol, és valahogy még a nasi goreng-et sem sikerül olyan igazán finomra elkészíteni nekik, főleg a háziasszonyunknak nem. Nem erőssége a főzés... A legkedvencebb reggelink az volt tőle, mikor megpirított vajon két szelet jó csokis és lekváros kalácsot, és tett közé egy tükörtojást. Szerencsére sikerült nem csak megértenie hanem meg is jegyeznie, hogy nálunk ez a kettő nem passzol össze :D
Na, de legyen azért benne pozitív is. Az egyik helyi étel a Pempek viszont kifejezetten izlett és szerencsére megtaláltuk az egyik nagy kedvencünket is a közelünkben, ami nem más mint a Keju susu martabak manis (Balin ez a keju susu terang bulan névre hallgat) :) Érdekes, hogy bent a városban ez pont a duplájában kerül mint itt nálunk!

 

Látnivalókban inkább a természet kedvelőinek kedvez a sziget. Kényelmes tempóval, strandolásokkal vegyítve akár egy hetet is érdemes lehet itt eltölteni.
Ami nekünk nagyon tetszett, az a környező szigetek meglátogatása volt snorkelinggel összekötve - island hopping. Gyönyörű szigetek vannak itt a közelben, és még tervben is van további sziget vagy szigetek felfedezése. Ezen kívül a halászfalu, a kaolin bánya, az open pit, batu baginda és a mangróve erdők is nagyon tetszettek! :)
A legszebb strandok talán a kisebb szigeteken vannak, de azért itt is megtalálni a gyönyörű partokat. Nekünk most ez egy kicsit talán nehezebb feladat, mivel nem a legjobb időjárásban vagyunk itt: gyakran fúj a szél, ezért hullámosabb a tenger, sok helyen tengeri fűben és néhol sajnos szemétben is elég gazdag a part. Szinte mindig felhős az ég, de így is le lehet ám égni elég rendesen, és ettől függetlenül nagyon meleg van :) De ha ezt félretesszük, akkor számunkra a legszebb partok észak-nyugaton vannak, pont ahol lakunk, valamint délen, ahol a tengeri fű sem annyira jellemző.

 

A közlekedés nagyon barátságos. Vidéken elég gyér az autós forgalom, inkább motorral közlekednek. Hosszú kilómétereket meg lehet tenni, úgy, hogy nem jön szembe senki. De a belvárosban sem kell nagyon dugóra számítani, mindenhol lehet haladni zavartalanul.

 

Az idelátogatásra legideálisabb időszak a helyiek szerint a júni-júli-augusztus.
Különösen ajánljuk a helyet a durian kedvelőinek, ugyanis óriás durian fákkal van tele a sziget, és ezért úton, útszélen azt árulják. :) Majdnemhogy az egész sziget ettől "bűzlik" :D

 

Töltök fel pár fotót, amik kicsit vizuálisan is megmutatja a leírtakat. :)

 

Valamint, ha követni szeretnétek mindennapjainkat, és részletesebben is olvasni az eddig látottakról, akkor a FB oldalunkon megtehetitek, igyekszünk napi szinten posztolni:
https://www.facebook.com/adventures.of.peni/