"- Anyagminőség: Magáért beszél. Legtöbbször az alapanyag is más ( acél,  arany )
Nincs 20 év alatt kékből szürke lünetta pl."

 

Nekem azt mondja, hogy 904 vs 316 acél esetén az első javára szól a keménység - ami viszont használat szempontjából nem azt fogja jelenteni, hogy ha mondjuk nekiverem a tokot a Ferrari B oszlopának, mert a paparazzikra koncentráltam a nyitott ajtón keresztül, így kissé nagyobb ívben tettem a helyére a bizonsági öv csatját, akkor ezt a Rolex megússza, egy Oris meg nem. Viszont sokkal allergénebb a lényegesen több króm miatt. Semmilyen racionalitása sincs a 904-nek, a "különbözöm, tehát vagyok" jegyében használja a Rolex.

 

Arany és lünetta esetében fejtsd ki légy szíves mire gondolsz. A másodiknál a részletek ismerete nélkül annyit tudok hozzátenni, hogy egy nem tegnap óta létező kék kerámia lünetta nem fog beszürkülni és egy 316-nál gyengébb minőségű kékített acél is csak akkor, ha elkezd oxidálódni. Ez viszont a 316-ra és 914-re is igaz - mert ugye rozsdamentes acél nem létezik.

 

És azt is bátran ki merem jelenteni, hogy egy full a cél Rolex és egy full acél Tissot között nem lesz különbség használat szempontjából az anyagminőség miatt.

"- Járáseltérés: Magáért beszél. Ráadásul a piac 97%-ával ellentétben billegőn szabályoznak."

 

Szerintem is, a COSC az COSC, tök mindegy, hogyan éri el vki. Az sem titok, hogy a járáseltérés az

egy pillanatnyi állapot és jelentősen befolyásolják a viselési szokások. A gyártás után 2 hónappal

eladott Rolex nem fogja hozni a gyártás utáni értéket. Úgy pedig nem értékesítenek luxusórát(sem),

hogy először egy hétig szabályozzák be, aztán majd viheted. A célközönönség viszont ezt nem tudja,

ahogy azt sem, mi az a COSC, vagy billegő. Ezzel nem lehet madarat fogni.

"- Tartósság: Bár a nem műkedvelő tulaj nem tudja, de már alkatrészekben is jelentős az előny."

 

Amennyiben? Elég sok ETA ketyeg elég régóta akár luxusórában is, de eddig még nem volt olyan visszhang,

hogy egy rendszeresen karbantartott óránál efféle probléma merült volna fel.

"- Használhatóság: Van a Cellini-n kívül 10ATM alatt bármilyük? Egy Datejust is komoly all-rounder."

 

Van ennek jelentősége ebben a szegmensben? Csak azért szoktam figyelni a portálokon a "híres ember

nyaral" cikekket, hogy lássam, kin van óra vízben. Biztos, hogy nem láttam a világ összes cikkét, de

igazából idénről emlékszem egy Wahlberg-es fotóra, ahol egyértelmű az óra és valószínűleg nem

offtopic GShock. Azért nem jellemző, hogy 6-10-sok ezer EUR-os órákkal nyomják a seggest a jacht-ról.

Még a szupergazdagoknál sem...

Egyébként pedig az oyster egy sportos széria, miért kellene csodálkozni egy ilyen  luxusóránál a

10ATM feletti értéken?Az offtopic Seiko-nál se nagyon van már 10ATM alatti óra - és náluk azért

picit bővebb a választék -, a sportos óráiknál meg Diver's 200 van. Ez előtt nem kellene térdre borulni.

Ha meg Cellini akkor van 4 modell, ami elég kis választék azoknak, akiket nem vonzanak a fémszíjas órák.

Női és chrono meg nem is létezik belőle, pedig ezek sem földtől elrugaszkodott igények.

"Ezekhez csak hab a tortán a szakma által elismerten jó és tartós szerkezet paletta,
és hogy azt képesek maguk előállítani. Ezzel elejét véve a hobbikertész
"abban is ugyanolyan ETA van ám" kezdetű kellemetlen beszélgetésnek is egy füst alatt."

 

Jól mondod, ez a hobbikertészek témája nem az elit golflubbok, vagy az elit magánklinikák

zacsivasalásra váró kliensei szoktak ilyesmikről beszélgetni. Ez bizony a savanyú a szőlő

kategóriája. Az IWC Sellita-val is luxusóra marad és a Maybach tulaj sem fogja cikizni a

Rolls-ost a BMW motor miatt. A "sznob Rolex-es" viszont létező kategória és nem épp

pozitív reklám a márkának...

"- "Rendszeresen karbantartva meg pont addig lesz óra, mint a Rolex." - Nem feltétlen.
A garancia idő lejártával minden egyes plusz alkatrészcsere plusz zseton.
És pár ETA tokozó luxusmárka szervizdíjai közelítik a Rolexét enélkül is."

 

A "nem feltétlen" és az "esetek döntő többségében nem" között óriási a különbség.

Hol látod a potenciális problémát pl. egy Longines 2824-2 kapcsán, ami az évek

során megoldhatatlan, vagy gazdasági totálkár kategória lehet? Már ahhoz mérten,

hogy alternatívaként első körben kicsengetek 6e EUR-t egy Rolex-ért, míg a Longines

megvan negyedannyiból.

"Az S merci tulaj példáján van egy jó megbízható órád, amivel még "villantani" is lehet.
Nagyszervizek között egy igásló és egy igénytelen teve szerelemgyereke kronométer pontossággal."

 

De ha én nem akarok villantani és nem vagyok másodperc fetisiszta? Szerinted mi lesz a probléma

pl. egy mechanikus COSC-ra beszabályozott és rendszeresen karbantartott Steinhart megbízhatósógával

az évek során? Vagy legyen itt is Longines, ahhoz csak ad majd az ETA legalább komplett caliber-t.

"Ehhez társul az okos marketing, és a többféle vásárlói réteg számára vállaható ár,
és a fészbuk neppervilág közben is ugyanolyan - használtpiaci - értéktartás."

 

Jó marketingje sokmindenkinek van - a csúcstartó ugye a mókus, aki tulképpen ugyanaz

az állat, mint a patkány - és a többféle vásárlói rétegből csak az egyik fogja fogszívás

nélkül akceptálni a 5-600 EUR-os szervizdíjat. Ezért nem egyenóra a Submariner mondjuk

a német mérnököknél - bár műszaki tartalma alapján simán lehetne. És a Sinn sem az.

Mert ugye nem csak megvenni kell az órát. Az értéktartás pedig szintén "hobbikertész" kategória.

Nincs az a magára valamit adó befektetési tanácsadó, aki "bolti" órát javasolna befektetés

képpen. Ez azoknak fontos érv, aki zsíroskenyéren spórolták össze a 60-as évekbeli Rolex

árát, de egy azonnali nagyszervizt már nem szeretnének kifizetni. Több olyan ismerősőm is

van, aki azonnal vett egy iPhone X-et, de közülük egynél sem volt paraméter, hogy köztudottan

jobban mennek használtan az iPhone-ok, mint az Android-os telefonok, akár nevesebb gyártóktól is.

És igen, tudom, Paul Newmann Daytona 4,6 Mdr HUF, de úgy gondolom, ez akkor lesz majd érdemi

információ, ha mondjuk kalapács alá kerül az a nem túl drága óra, amit II János Pál csuklóján lehetett

látni. Meg ugye azóta sem indult be a Daytona-k felvásárlása.

Mindezek tetejébe pedig az értéktartás elég csalóka dolog. Ha egy 6e EUR-ért vásárolt órát eladok

használtan 5e-ért, akkor buktam 1e-t. Ha egy használati értékben semmiben sem különbözöt vettem

500 EUR-ért és a büdös életben nem tudom eladni, akkor buktam 500-at.

"És bár nem minden tulaj órabubus - sőt -, szerintem annak, hogy tavaly
a Zenith vezetőség röppályára állítása és a Fortis csődvédelme volt hír,
többek között az az oka, hogy a Roli nem úgy készít "manufaktúra" kézihúzós
kronométert, hogy lecsavarozza a rotort egy ETA 7750-esről.

A Rolex is egy cég. A földbe tud állni, nem kérdés. De az őszintének távolról sem
nevezhető óraiparban és luxusiparban egész egyenesnek és elegánsnak tudják láttatni magukat."

 

Igen, igen, de mi az ebből, ami az egységsugarú vásárló számára ismert? A látszat meg gyakran szokott

csalni - pláne az üzleti életben. Nem mintha lennének erre utaló jelek, de nagyjából csak a csőd peremén
derülne ki mondjuk az, hogy ha az ingatalan üzletágukból, vagy máshonnan "rásegítettek" a karóra üzletágra.

Ők is ugyanúgy konszolidált eredményt publikálnak, mint bárki más.