Kún József

 

 

DÉLI CSÖNDBEN

 

Köröttem álmos déli csend,

A völgy szokatlan fényben ég,

Fűszál se leng, levél se reng, –

Valamit vár most a vidék.

 

Vágyón nyujtózik minden ág

És fojtva száll egy-egy fohász,

Mély tűzben ég ezer virág:

Megannyi rubin és topáz.

 

A tájon pihegő varázs

Mintha megváltást esdene,

Minden oly babonás, csodás,

Oly várakozással tele.

 

Ha most a szót kiejteném,

A megváltó varázsigét,

Betelne száz mohos remény,

Száz ősi lánc pattanna szét.

 

Ha most a szót kimondanám,

Tán megvirradna nekem is,

Aranykékbe öltözne tán

Az én borongó egem is…

 

 

Száz év zsidó magyar költői [144-145.]