Kún József

 

 

NAPSZÁLLTA

 

Egy láng az ég nyugattól keletig:

A nap a tó felett nyugvóra szállva,

Tűzlegyezője lángleveleit

Még egyszer diadalmasan kitárja.

 

Színek, színek! Szikrázó színcsodák!

Ó esthajnalnak ünnepi zenéje!

Napsugár-rózsák, aranyviolák

Hullnak halk-zengőn a tó tükörébe.

 

Színek, színek!… Lenyűgöz a csoda.

Lelkembe kap a hétszínű ígézet –

A végtelen tündöklő távola

Szebb, ragyogóbb, mint a legszebb ígéret!

 

Ó babonaság, villogó vizek,

Boldog szemekkel iszom a csodás fényt –

Nekem az élet színekkel fizet,

Egy siralmas lét minden borújáért.

 

 

Száz év zsidó magyar költői [144.]