"De nincsenek. Abban az árfekvésben és paraméterekkel legalábbis."

 

Jó jó, de mik ezek a paraméterek? Egy karóráról beszélünk - használati tárgy-, ahol a használati érték szempontjából értékelhető minőségi kritériumokat - anyag/gyártásminőség, járáseltérés, tartósság,

megbízhatóság stb - simán hozza egy töredékárú Tissot, Longines, Oris - vagy épp Steinhart, ami még design-ban is tud pl. Submariner-hez közelíteni. Szó se róla, rá kell szánni az időt/pénzt a beszabályoztatásra, de után az elabore 2824 is tud mechanikus COSC-ot... Rendszeresen karbantartva meg pont addig lesz óra, mint a Rolex.

A tulajdonos - függetlenül attól, hogy milyen indíttatásból vált azzá - nem igazán tud mit kezdeni olyan

paramétertekel, mint pl. az, hogy szétszedés után passzentosan mennek vissza a hidak, nem kell szentségelni a rugóház összerakásnál stb. Itt válik el szignifikánsan a Rolex a piac nagy részétől, meg ugye a villantásfaktor.

Egy S Merci tulajt sem az fogja érdekelni, hogy mit (nem)szív a szerviz a kocsijával, vagy hogy mennyi izzadtság folyt le a gyárban a melósok hátáról, hanem az, hogy számára használat közben mit nyújt, ami több és amiért megéri ezt venni - és persze itt is bejátszik a villantásfaktor.

Bármennyire is minőségi a Rolex, nem ez hozza nekik a bevételt, ahogy a luxusipar más egyéb termékeinél sem.

 

"A Rolex szinte a márka kezdetei óta próbált kiváló minőséget előállítani, darabszámtól függetlenül."

 

Ilyen indíttatásból egy pénzes órakedvelő venne Rolex-et, mert a fizetőképes kereslet halmazából ezzel egyedül ő lesz tisztában. Rájuk bevételt tervezni/belőlük megélni viszont nem lehet...