Yu Fu-nian - Schwanberger József:
A Taijiquan művészete
/részlet/
Buddha tanítása az örök változásról, keletkezésről és elmúlásról
szól. Az egyéniség nem azonos a testtel, sem az
élettevékenységekkel, sem a gondolkodással, sem az érzékeléssel,
csupán ezeknek pillanatnyi, állandóan változó, megszűnő és újra
létrejövő összhatása. Az újjászületés oka az ezekhez való görcsös
ragaszkodás. Ha ettől megszabadulunk, meg tudjuk szakítani az
újjászületés végtelen folyamatát és elérjük a kialvást (nirvána). Ez
úgy lehet elérni, ha lemondunk a cselekvés eredményének kívánásáról,
mert az kihathat a mostani vagy a következő életre. Ha egyfajta
belső egyensúllyal végezzük a cselekvést - lemondva a cselekvés
eredményéhez való ragaszkodásról -, akkor cselekvésünk nem jár
következményekkel. Az arhat (vagy arahat) olyan, akinek már nem kell
újjászületni és jelen életében elérte a megszabadulást (nirvána),
azaz olyan, aki "elvégzett mindent, amit csak el kellett végeznie",
"többé nem tartozik a törvény (Dharma) alá". Mind a szenvedélyek,
mind az önsanyargatás egyformán helytelenek, s a két véglettől való
tartózkodást nevezi Buddha "nemes középútnak". Ezért van az, hogy a
buddhista életeszmény az egykedvűséget, derűt és nyugalmat sugárzó
egyéniség. Buddha is ezzel vonzotta maga köré híveit, és számos
történet született szelídségéről. Ez a derű és a
kiegyensúlyozottságra való törekvés összhangban volt a kínai kultúra
gyökereivel.
A kínai szemlélet szerint a taoisták a nem-cselekvést (Wu-wei)
javasolják, a buddhisták a kiüresedés tanát tisztelik. Aki a
nem-cselekvésnek szenteli magát, az a hosszú, egészséges életet
próbálja megvalósítani. De a Tao és Buddha követője is a szellemét
próbálja művelni, amely egyedüli igazi önmaga. A Taijiquan egyes
mesterei előszeretettel hangsúlyozzák a "veszteségbe való
befektetés" fontosságát, melyet párhuzamba állítanak Kong-zi-nak az
Én legyőzéséről vallott tanításával ( a Chan is erre törekszik). A
konfuciánus tan alapvető parancsa, legyőzni a Én-t és kifejleszteni
a szeretet, az alkotás és a harmónia erényeit, s ezután
kiteljesíteni az ember Én-jét másokig, azaz kitágítani az ember
jóságának hatókörét, ezáltal segítve más embereket ahhoz, hogy jót
cselekedjenek.
Röviden úgy összegezhetők a fentiek, hogy az ember törekedjen a
megértésre, de az utat mindenki maga válassza meg. (Ez a keleti
gondolkodásban úgy jelenik meg, hogy sem merev szabályokat, sem
eretnekséget nem ismer.) Azok a törvények, amelyek a jelenségeket
mozgatják, lényegüket tekintve megegyeznek az erkölcsi törvényekkel,
de ezek finomabbak és más szintet képviselnek. Minden kultúrkört
megalapozó vallás és filozófia tulajdonképpen ezt hangsúlyozza.
Bármilyen utat is választunk, az legyen a törekvésünk, hogy az
elme lecsendesedjen, a tudat tükörszerűvé váljon.

Tau Benső úT-ikalauz A Fény és Szeretet úTján