>>"Állj! Lazán hagytad, hogy az ismeretbővítő olvtárs elterelje a figyelmedet afelé, amerre ő akarta..."<<
Ezt hívják úgy, hogy odafigyelés arra, amit a másik mond.

Nem az odafigyeléssel van baj, hanem az átveréssel. Ezt az ismeretbővítő olvtárs azzal követte el, hogy gondolatmenete eleve nem is a másik fél eredeti szándékát képező tartalomra irányult. A gyanútlan érdeklődő eredetileg ezt írta: "Engem a spontán mutációknak a fejlődés irányába mutatása ejt ámulatba" - 263669
Az érdeklődés nyilvánvalóan az ún. "komplexitás növekedés kialakulásának" (mint a "fejlődés irányába történő változásnak") a problematikájára irányult.

Az ismeretbővítő olvtárs aztán ezt a pongyola és szakszerűtlen fogalmazást, szóhasználatot használta ki ürügyként az eltereléshez - pár finom logikai ügyeskedés és érvelési hiba módszerével, "észrevétlenül"...
A módszer azért volt zseniális, mert egy teljesen helytálló megállapítással indított: "A spontán mutációk semmiféle "irányba nem mutatnak"." Ezután azonban már nem azt próbálja magyarázni, hogy a mutációknak mi közük "a fejlődéshez", hanem ennél egy sokkal alacsonyabb szintű folyamat főbb lépéseit ecseteli.

A gondolatmenet zsenialitása itt is tetten érhető, hiszen az "irányító szelekció" folyamatából következő "környezethez alkalmazkodás" is igaz, létező jelenség. (De ez mennyire más, mennyire távol van a "komplexitás növekedéstől", pedig mindkettőnek a genetikai alapja hasonló...)

A végére is jut egy figyelemre méltó zsenialitás: a kiselőadást cselesen egy olyan, ártatlannak tűnő kis mondat zárja le, melynek végére oda van csempészve a bűvös szó, hogy ez ivódjon legmélyebben a nyájas olvasó agyába: "De ez alapismeret az evolúció kapcsán."
De a levezetett folyamat természetesen nem az evolúció kapcsán alapismeret, csupán a variábilis-adaptív-szelektív túlélés ("vadszetú") kapcsán...

Fenti kis szöveg- és szándékelemzés összegzéseként megállapítható, hogy valójában az ismeretbővítő olvtárs "nem figyelt arra", amit a másik mond. Az érdeklődő olvtárs pedig az átverésre figyelt oda.