Babiczky Tibor

 

Búbánatvölgy

 

Egy hosszan benntartott lélegzet. Mozdul a szél. 

Fojtott morgás a pince felől. Faág verődik az 
ereszcsatornához. 
Utazás előtti állapot. Nem izgatott várakozással, 
inkább szórakozott nyugalommal leltárba venni, 
amire szükség lehet majd. Hatalmas robajjal a 
földre hull 
egy dió. A Hold, mint egy mutató nélküli óra, 
kifejezéstelen és üres.

 

.

 

A völgyben csak néhány ablak világít. 
Kutyák csaholnak a szemközti hegyen. 
Kint a sötétben jár valaki. 
Hazafelé tart? 
Vagy kifelé a világból? 
Reggelre nyomunk sem marad.

 

.

 

A tó felől egy férfi érkezik a büfébe. 
Fehér szatyorban szürkészöld derengés. 
„Keszeg” – mondja a férfi. A pulthoz lép. 
A szatyrot a padra teszi. Rendel egy rumot. 
A hal meg-megrándul. Végül a földre esik. 
A férfi lehajol, lassú, nyugodt mozdulattal 
csapja a pad pereméhez a szatyrot. Hínárszagú a szél. 
„Ne mozogj” – mondja. „Nincs már hova menned.”

 

 

Búbánatvölgy