Január 9-én múlt 7 éve, hogy elhunyt Vitó Zoltán költő.

 

 

Vitó Zoltán

 

FAMÍLIA FÁMA

 

               (Latabárok köszöntése)

 

      A színháztörténelem tengerén,
karcsú vitorlás víg fedélzetén,
idestova második századéve,
éppen hazánk kikötőjébe érve,
jósors és hírnév elnyerése végett
egy "Latabár" nevű úr partra lépett.

 

      Mint virtuóz, jókedvű hegedű,
a szíve, melyből áradt a derű, -
és visszhangként, amerre útja vitte,
móka, vidámság terjedt körülötte.
Tudta: örömre, ha az ok kevés,
segíthet a jóízű nevetés. -

      S ha félteni kellett hazát és házat,
hogy el ne lepje hitványság s gyalázat;
ha a szívekben gyengült a remény,
a színháztörténelem tengerén.
kedély és hírnév megőrzése végett
egy-egy Latabár mindig partra lépett.

 

      Megalapozta a családot Endre:
Kálmánok és Árpádok jöttek rendre, -
s mint a földbe a jómagvú vetést,
úgy vetették el ők a nevetést
e nép között, mely őket megszerette
s szívében nemesi rangra emelte.

 

      S ha nyílnak olcsó, rosszillatú bárok,
a soron következő Latabárok
magunkat őrző mókázások végett
nemes humorral mindig színre lépnek.

 

      "Latabár!" - ha kimondom e nevet,
a szívemben kacag a szeretet...

 

                   *

 

      Édesapádnak szakasztott hű Mása!
Lelkünknek tikkasztó a szomjazása:
segíts a derű forrására lelni;
tudjunk szabadon, boldogan nevetni!
      Vívódások között szilárdan állván,
köszöntünk körünkben, Latabár Kálmán!

 

                   *

 

                   (A MEOSZ Klubban való vendégség emlékére -
                  Őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel:
                  Bp. 1992. november 6-án)

 

 

 

ifj. Latabár Kálmán